Történelmi kaleidoszkóp költőénekkel

Az ember vagy elmegy a békességgel hadban álló miniszterelnök ellenforradalmi beszédére, vagy nem: tertium non datur. Vagy megelégszik a benzines rongyba tekert uszítás pokoli mélységeivel, vagy a levegő felé hágva másfajta örömöket keres. Magyar nemzeti hiphop: irány a felvidéki bányavárosok és a tündéri világörökség! A fel és a le, merthogy Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik, írja Mikszáth a Tót atyafiakban: harmadik lehetőség nincs. De felszabadulás az van: Robert Fico, az Unió másik Putyin-barát (baloldali nacionalista) hódolójának a territóriumán nem a kormánypropaganda sorakozik az út szélén, talán az ingatag kormánytöbbség, talán a belátás miatt, hanem a zólyomi vár marketingje. Olykor négy óriásplakát egymáson. Otthon vagyunk, Európában, és ezt megunni nem lehet. Elhagyni pedig (ez megy éppen odahaza a Múzeum-kertben vagy a batidai Belzebub terciáján) kár volna. Tizenkettedik pont: Uniót ép ésszel.

Nem létező személyek

A főispánok válfajai

Akik az ördöggel cimborálnak – Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba magyar faustiádája (interjú)

A XVIII. század végére kalauzol el bennünket új regényében a Győrei–Schlachtovszky szerzőpáros. Az 1786-ban elhalálozott nagyhírű debreceni tudós professzor – és sokak szerint az ördöggel lepaktáló – Hatvani István egy süldő leány iránt érzett szerelmét írták meg a maguk csavaros és humoros észjárása szerint, Magyariné szeretője című ördögromanjukban. A nyelvi és történeti fordulatokban gazdag, Csokonai Vitéz Mihályt is szerepeltető könyv alkotóival boszorkányos hangulatban beszélgettünk. A szerzőkkel a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron találkozhatnak szombat délután.

Választópolgár

(Népszabadság, 2002. január 12.)Szent fogalom. Mert profán szentség is létezik. És ez ilyen. A francia forradalomtól számított demokratikus politikatörténet legfontosabb öröksége. Hiába létezett már voksoló "démosz" az antik Athénban meg Rómában is: a modern, mai értelemben vett választópolgár, aki a maga képviseleti demokráciájának (elvben) abszolút gazdája (lehet); ez a választópolgár az angol polgári átalakulást és a felvilágosodást követő forradalomban született (bármennyire is elfajult a forradalom), s a civilizációs Nyugat legfontosabb eleme. Büszke, civil aurával övezett fogalom, szuverén személyiséget, egyenes derekat és tartást szuggerál. Legalább is tiszta, eredeti értelmében.