Elérni a készpénzes lapzártát - Zeke Gyulával a szerencsejátékos Palásthy Marcellről beszélgettünk

Kártya, lóverseny, kávéház. A XX. század első harmadának pesti szentháromsága. Főleg ezekről írt – hiszen ezekben élt – a kor elfeledett hírlapírója, Palásthy Marcell. „Neve és életműve a teljes ismeretlenségbe süllyedt volna, ha Kellér Andor (…) 1956-os esszéje, a Palásthy titka ki nem emeli onnan” – írja könyvében Zeke Gyula. Így aztán az ő révén egy olyan emberről és koráról, az őt körülvevő polgári világról tudhatunk meg egy sor fontos dolgot, akiről és amiről fogalmunk sem lett volna, ha a kiváló filológus-író, a pesti kávéházak ismerője és monográfusa nem szeret bele egy csodálatos novellába, és nem ered a nyomába e különös figura írásainak.

Kocka ügynök

Közelkép : A Kocka el van vetve

Ahogy a régi latinok mondták: „A Kocka el van vetve” – most így, nagybetűsen, mert ez a vetélkedő neve és fő helyszíne. Számomra, a továbbiakban, legalábbis érdektelen ez a verseny, amit most a Tv2 naponta sugároz. Bizonyára akadnak, akik rendszeresen odakapcsolnak, mert minden vetélkedőnek van olyan lélektani alapja, hogy a néző választ a versenyzők között, és aki rokonszenves számára, azért szurkol, mert úgy érzi, hogy az illető személy az ő nevében is ugrik, dob, énekel, vagy bármit csinál, azt a nevében is teszi és vele győz – ha győz egyáltalán. Igen ám, de ennél bugyutább vetélkedővel, mint ez a Kocka, még nem nagyon találkozhattunk.