Egy társ két élete – A magyar világutazó, akinek hirtelenjében egész Budapest megtanulta a nevét

Szerelmes lévén egy népszínházi komédiásnéba, negyvenkilencszer nézte meg a Sztrogoff Mihályt – vallotta be botlását A Hét hasábjain 1897-ben egy tárcista, aki a húsz évvel korábbi rajongását egyrészt poétikusan ifjú korára fogta, másrészt fölemlítette: nem ő volt az egyetlen, aki így elragadtatta magát. Egy ismeretlen úr is ott ült mellette estéről estére a színházban, érdeklődve figyelte a cselekményt, és ha valakivel egyáltalán, akkor csak angol látogatókkal bocsátkozott beszélgetésbe, mégpedig az anyanyelvükön. Lelőhely

Kortalan gőzfantáziák – Megnéztük, milyen a magyar steampunk

Milyen lenne a világ, ha sosem szelídítjük meg az elektromosságot? Talán a gőzhajtású gépeinket fejlesztettük volna mostanra szuperszonikussá, hogy léghajóval körberepüljük a földet 80 nap alatt, mint Phileas Fogg, vagy lemerüljünk a tenger mélyére a Nautilusszal és Nemo kapitánnyal – Jules Verne ikonikus hőseit, valamint H. G. Wells és Mary Shelley regényeit tekintik sokan a steampunk előfutárainak. A „gőzpunk”, ami ma a science fiction és a fantasy alműfaja, egyszerre időutazás a XIC. századba és egy alternatív jövőbe, emellett világszerte növekvő mozgalom, amely a kézművességen, tárgykultúrán túl a divatra, zenére is kiterjed. A magyar steampunk közösség rendezvényén beszélgettünk alkotókkal és rajongókkal, minden korosztályból, a szociológustól a villanyszerelőig. Sokan családjukkal érkeztek, a kultúrtörténet mellett a kalandvágy és a közösségélmény is vonzza őket, még tévézés helyett is inkább együtt játszanak, fantasy regényeket olvasnak, avagy írnak.