Józsi bácsi
Ha némelyik zsúfolásig tömött könyvespolchoz lépek, mindig Józsi bácsi jut eszembe, aki saját kezével remekelte őket. Soha nem zuhannak le a könyvek a fellázadt polcokról, most is katonásan állnak, bár tekintetükből szemrehányást érzek felém sugározni. Igazuk van: pokoli a rendetlenség, s már csak kézmagasságig tudom leszedni a könyveket, pedig szívesen olvasnám újra Gracza György ötkötetes művét a szabadságharcról, vagy a millennium tiszteletére megjelentetett nagy képes világtörténelem egyik-másik fejezetét. Van ugyan létra a felül porosodó művek megkaparintására, de nem merek fellépni az első fokára sem. Ezt a könyvekre szabott alkalmatosságot is Józsi bácsi készítette. Előre szabta, hogy engem is kibírjon.
