A valóság, amivel szembe kell nézni
A Fő utcán ötös sorokban meneteltünk az állomás felé, csendőrök kíséretében. A kissé emelt úttest mellett a mélyebben fekvő járdákon bámészkodók álltak. Nem túl sokan, hiszen előre nem tudhattak a menetről, így csak azok cövekeltek le egy-két percig, akiknek éppen akkor, arrafelé volt dolguk. Én nem érzékeltem az általam nem nagyon ismert arcokon kajánt, gúnyt, elégedettséget, amihez hasonlókat pedig sokan leírtak, elbeszéltek később a túlélők. Ijedt, csodálkozó arcokra emlékszem, vagy látszólag közömbösökre.
