A spanyol főváros központjában vasárnapra virradóra ismét sátortábor alakult ki, tizenöt évvel azután, hogy a 15-M mozgalom elfoglalta a Puerta del Solt. A mostani tiltakozás közvetlen előzménye María del Carmen „Maricarmen” Abascal kilakoltatása volt: a 87 éves, mozgásában korlátozott nő 71 év után kényszerült elhagyni bérelt otthonát a Retiro negyedben.
A szerdai intézkedés képei, köztük az, ahogy hordágyon viszik el a lakásból, gyorsan országos üggyé tették a történetet. Szombaton a kormányzati adatok szerint mintegy 25 ezren vonultak fel Madridban, majd a résztvevők egy része a téren maradt, és sátrakat állított. A táborban vasárnap napközben önkéntesek szervezték az étel- és vízellátást.
Maricarmen kilakoltatása egyetlen ügyből a spanyol bérlakásválság jelképévé vált.
A Puerta del Solon nagyjából száz-százötven sátor áll, és a szervezők jelezték, hogy legalább keddig fenntartják a tábort. A Madridban működő bérlői szakszervezet több követelést fogalmazott meg: határozatlan idejű bérleti szerződéseket, a lakbérek befagyasztását, a kiszolgáltatott helyzetben lévők kilakoltatásának moratóriumát, valamint szigorúbb fellépést azokkal a gyakorlatokkal szemben, amelyek szerintük kiszorítják a hosszú ideje ott élő bérlőket. A tüntetés jelszava – „Ni una Maricarmen más”, vagyis „Ne legyen több Maricarmen” – az ügy személyes jellegét emelte országos politikai követeléssé.
Egy kilakoltatásból országos ügy
Abascal esete azért vált különösen érzékennyé, mert évtizedeken át ugyanabban a lakásban élt, miközben az ingatlan tulajdonosi szerkezete megváltozott. A bérlői érdekképviselet szerint a korábbi, körülbelül 500 eurós havi díjat előbb 2650 euróra emelték, majd 1650 euróra csökkentették, amit a nyugdíjas továbbra sem tudott megfizetni. A tulajdonos és a bérlő között évek óta tartó jogvita végül a negyedik kilakoltatási kísérletnél zárult le. A nő átmenetileg rokonokhoz került; a város által felajánlott sürgősségi bentlakásos helyet nem fogadta el.
Spanyolország nagyvárosaiban az elmúlt években gyorsabban emelkedtek a lakásárak és a bérleti díjak, mint a jövedelmek, miközben az új lakások kínálata nem tudott lépést tartani a kereslettel. Madridban, Barcelonában, Valenciában, Málagában és a szigeteken különösen erős a nyomás. A fiatalok később költöznek el a szülői házból, sok háztartás pedig jövedelmének egyre nagyobb részét fordítja bérleti díjra. A helyzetet súlyosbítja, hogy Spanyolország szociális bérlakásállománya európai összevetésben továbbra is viszonylag szűk.
A vita legfőbb kérdése az, ki viselje a megoldás költségeit.
A rövid távú turisztikai kiadás szintén állandó konfliktusforrás. Sok helyi szervezet szerint az Airbnbhez hasonló platformokon kínált lakások csökkentik a hosszú távra elérhető ingatlanok számát, különösen a belvárosokban és a turisztikai térségekben. Több önkormányzat ezért szigorította az engedélyezést. Az ingatlanpiaci és tulajdonosi szervezetek ezzel szemben arra figyelmeztetnek, hogy a túl szoros bérleti szabályozás és az árkorlátozás egyes tulajdonosokat a piac elhagyására ösztönözhet, ami tovább szűkítheti a kínálatot.
Sánchez újabb lépéseket ígér
Pedro Sánchez kormánya az elmúlt években több lakáspolitikai intézkedést vezetett be. A 2023-as lakhatási törvény lehetőséget adott a regionális hatóságoknak feszült lakáspiaci övezetek kijelölésére és bizonyos esetekben a bérleti díjak emelésének korlátozására, a végrehajtás azonban területenként eltér. Madrid autonóm közösségének néppárti vezetése több ilyen központi intézkedést nem alkalmaz, így a fővárosi vita egyben a kormány és a régió közötti politikai konfliktus része is. Sánchez szeptember elején új állami lakásportált mutatott be: első körben 800 megfizethető bérlakást tettek elérhetővé, és további 1500 gyors bevonását ígérték.
A Puerta del Solon táborozók ennél gyorsabb és erősebb beavatkozást követelnek. A bérlői szervezet úgynevezett „Maricarmen-rendeletet” sürget, amely a kiszolgáltatott helyzetben lévő bérlők védelmét, a kilakoltatások további korlátozását és a bérleti szerződések stabilabbá tételét célozná. Pedro Sánchez vasárnap már azt mondta, hogy a kabinet „versenyt fut az idővel”, és kedden a minisztertanács elé akarja vinni az új lakhatási rendeletet. A szöveghez ugyanakkor parlamenti támogatást is kell szereznie a kormánynak, ezért a végleges tartalomról még folynak az egyeztetések.
A helyszín történelmi emléke önmagában is növeli a megmozdulás politikai súlyát.
A Puerta del Sol 2011-ben az indignados mozgalom egyik központja volt; az akkori tiltakozás a gazdasági válság, a munkanélküliség és a hagyományos pártrendszer elleni elégedetlenségből nőtt ki, és később a Podemos felemelkedéséhez is hozzájárult. A mostani szervezők nem új párt alapításáról beszélnek, hanem konkrét lakhatási követelésekről. A párhuzam mégis kézenfekvő: ismét egy mindennapi megélhetési ügy vitt tömegeket arra a térre, amely Spanyolországban már egyszer országos politikai mozgalom kiindulópontjává vált.
A madridi tiltakozás európai összefüggésben sem egyedülálló. Berlinben, Lisszabonban, Dublinban, Amszterdamban és más nagyvárosokban is egyre nehezebb megfizethető lakást találni, miközben drágult az építés, nőtt a befektetési célú kereslet, és több helyen a turizmus is szűkíti a bérleti kínálatot.
