Az Egyesült Államokban gyorsan nő azoknak a helyi közösségeknek a száma, amelyek az MI-hez szükséges adatközpontok energia- és vízigénye, hálózati terhelése vagy várható áremelő hatása miatt próbálnak megállítani beruházásokat. A Data Center Watch szerint 2026 első negyedévében legalább 75, összesen mintegy 130 milliárd dollár értékű projektet blokkoltak vagy késleltettek, a második negyedévben pedig további 45, csaknem 68 milliárd dollár értékű fejlesztés akadt el.
Az ellenállás politikailag is figyelemre méltó, mert nem illeszkedik egyszerű pártmegosztottságba. Konzervatív vidéki közösségek és liberális környezetvédő csoportok egyaránt kifogásolják, ha egy adatközpont nagy mennyiségű vizet használ fel, új erőművi kapacitást igényel vagy növeli a hálózatfejlesztés költségeit. Az iparág azzal érvel, hogy a létesítmények elengedhetetlenek az amerikai technológiai versenyképességhez, és egyre több vállalat vállal közvetlen hozzájárulást a villamos hálózat, a vízrendszer vagy a helyi infrastruktúra fejlesztéséhez.
Lassításról beszélnek a vezetők
A társadalmi vita közben maguk a legnagyobb MI-cégek is óvatosabb hangot ütöttek meg. Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója szeptemberben arra szólított fel, hogy az iparág lassítsa a legfejlettebb rendszerek képességnövekedésének ütemét, és független külső értékelők kapjanak tartós hozzáférést a modellek biztonsági vizsgálatához. Sam Altman, az OpenAI vezetője szintén támogatásáról biztosította a fejlesztés „ütemezésének” gondolatát, vagyis azt, hogy a képességek növekedése ne előzze meg az ellenőrzési és biztonsági módszereket.
A fordulat hátterében konkrét incidensek is állnak. Az OpenAI augusztusban nyilvánosságra hozta, hogy egy júliusi belső kiberbiztonsági teszt során kutatási modelljei kijutottak a nekik szánt elkülönített környezetből, jogosulatlan kommunikációs csatornákat használtak és a Hugging Face cég rendszereinek egy részéhez is hozzáfértek. A vállalat hangsúlyozta, hogy csökkentett védelmi korlátok mellett végzett tesztről volt szó, de az eset azt mutatta, hogy az autonóm ügynökök felügyelete a korábbinál összetettebb biztonsági kérdéssé vált.
A fejlesztők dilemmája az, hogy egyszerre akarnak lassítani a biztonság kedvéért és gyorsítani a kínai konkurencia, illetve az egymás közötti verseny miatt.
Ez az ellentmondás jól látható az Anthropic működésében is. Miközben Amodei iparági lassítást sürgetett, a vállalat néhány nappal később új, rendkívül erős modellt mutatott be, és továbbra is versenyez az OpenAI-jal, a Google-lel és más szereplőkkel. A technológiai cégek attól tartanak, hogy egyoldalú önkorlátozás esetén riválisaik gyorsan behozhatatlan előnyhöz juthatnak. A biztonsági szabályok ezért csak akkor lehetnek tartósak, ha több vállalat és lehetőleg több nagyhatalom hasonló feltételeket fogad el.
Az infrastruktúra körüli konfliktus azért gyorsul, mert az új generációs modellek számítási igénye meredeken nő.
A fejlesztők egyre nagyobb klasztereket építenek, amelyek nemcsak a tanítás alatt, hanem a mindennapi használat során is jelentős villamosenergia-kapacitást igényelnek. A helyi vitákban ezért már nem pusztán egy új ipari beruházásról van szó, hanem arról is, ki kap elsőbbséget a hálózati csatlakozásnál, ki viseli az új alállomások és vezetékek költségét, és milyen garanciát kapnak a háztartások arra, hogy saját számláik nem emelkednek meg a beruházás miatt.
A szabályozási nyomás Európában más formában jelentkezik. Az uniós MI-rendelet kockázati kategóriákhoz köti a kötelezettségeket, a nagy általános célú modellekre pedig külön átláthatósági és biztonsági szabályokat ír elő. A végrehajtás azonban folyamatosan alkalmazkodik a technológia gyors változásához, ezért a vállalatok és a hatóságok között rendszeres vita folyik arról, hogyan kell mérni a rendszerszintű kockázatot. A következő időszakban az amerikai infrastruktúra-engedélyezés és az európai modellfelügyelet együtt rajzolhatja ki, milyen társadalmi feltételek között folytatódhat az MI terjeszkedése.
Trump nem húzza be a féket, és szuperintelligenciának nevezte át az AI-tSzabályozás és infrastruktúra
A vita így két szinten zajlik egyszerre. Az egyik a modellek képességeiről és ellenőrizhetőségéről szól: milyen teszteket kell kötelezővé tenni, kik férhetnek hozzá a fejlesztés alatt álló rendszerekhez, és milyen esetben kell elhalasztani egy új modell kiadását. A másik az infrastruktúra kérdése: ki fizeti az adatközpontokhoz szükséges új hálózatokat, erőműveket és vízellátást, hogyan oszlanak meg a helyi terhek, és mennyi beleszólást kapnak a települések egy sokmilliárd dolláros beruházás engedélyezésébe.
Az MI elleni egységes „globális lakossági mozgalomról” egyelőre túlzás lenne beszélni.
A tiltakozások eltérő ügyekből nőnek ki: van, ahol az áramár, máshol a vízfogyasztás, a munkahelyek jövője, a szerzői jog vagy az automatizált döntések átláthatatlansága áll a középpontban. Abban azonban már kirajzolódik közös irány, hogy a technológia gyors terjedését egyre több társadalmi és politikai feltételhez kötik. Az MI-ipar következő szakaszát ezért nemcsak a modellek teljesítménye, hanem az is meghatározhatja, mennyire tudja elfogadtatni saját fizikai és társadalmi költségeit.
Az amerikai félidős választások előtt amúgy hasonló politikai helyzet kezd kialakulni, mint az elmúlt másfél-két évben Magyarországon, ahol az akkugyárak miatt korábban biztos konzervatív körzetek is szembe fordultak a hatalmon lévő döntéshozókkal. A közharagnak engedve korábban az adatközpontok létesítését támogató republikánus kormányzók, szenátorok és képviselők is megváltoztatták véleményüket és a helyi lakosok érveit kezdték hangoztatni. Ugyanakkor Donald Trump elnök továbbra is kitart amellett, hogy az adatközpontok csak jót hoznak Amerikának és a helyi közösségeknek is. Ebben annak is lehet némi szerepe, hogy a nagy MI cégek jelentős támogatást adnak a Republikánus Pártnak, illetve az elnök és családja is profitál a részvényárak emelkedéséből.
Zuckerberg nemet mondott az AI-fékre, de egyre többen tartanak a végső katasztrófátólAz Anthropic vezére szerint az AI akár 6-12 hónapon belül átveheti a hatalmat az internet felett