Nagyszabású helyreállítás zajlik a Teherántól délkeletre fekvő Parcsin katonai komplexumban. Az Institute for Science and International Security szeptember 17-én közzétett műholdképei szerint Irán gyorsan újjáépíti a Taleghan 2 nevű, korábban légicsapásokban súlyosan megrongált létesítményt. A szeptember 13-i felvételeken ponyvával fedett munkaterület, betonozás, nehézgépek és új védelmi elemek látszanak.
Az intézet szerint a helyreállítás már júniusban elkezdődött, amikor betonnal zárták le a bunkerromboló fegyverek által ütött nyílásokat. A helyszín azért különösen érzékeny, mert a nemzetközi vizsgálatok korábban az iráni atomfegyver-kutatáshoz kapcsolódó Amad-programmal hozták összefüggésbe. A ponyva nem teszi láthatatlanná a területet, de megnehezíti annak megállapítását, mi történik közvetlenül a sérült föld alatti rész fölött. A szeptemberi felvételeken betonszivattyúk, keverők, daruk és földmunkagépek jelenléte utal intenzív építkezésre.
A műholdképek intenzív újjáépítést mutatnak, de nem bizonyítják, hogy Teherán döntést hozott volna atomfegyver előállításáról.
A Taleghan 2 korábbi története miatt minden új építkezés kiemelt figyelmet kap. Nyugati és izraeli értékelések szerint a területen nagy erejű robbanóanyagokkal és olyan technológiákkal kísérleteztek, amelyek egy implóziós nukleáris töltet fejlesztéséhez is felhasználhatók. Irán következetesen tagadja, hogy atomfegyver létrehozására törekedne.
A mostani műholdfelvételekből az sem állapítható meg, pontosan milyen berendezéseket telepítenek a helyreállított objektumba. Biztosan csak az látszik, hogy a katonai vezetés értékesnek tartja a létesítményt és jelentős erőforrást fordít a védelmére. A Taleghan 2-t 2024 októberében izraeli csapás érte, majd később további károkat szenvedett. Az intézet szerint az új betonmegerősítések nemcsak helyreállítást, hanem egy későbbi légitámadás elleni passzív védelmet is szolgálhatnak.
Csővezetékek törhetik meg Irán évtizedes zsarolási potenciálját a kulcsfontosságú Hormuzi-szorosnálLezárt alagutak Natanznál
Ugyancsak szeptember 17-én tett közzé új elemzést az intézet a Natanz közelében épült, Pickaxe-hegy néven emlegetett földalatti komplexumról. A szeptember 11-i felvételeken továbbra is nagy földsáncok zárják el a nyugati alagútbejáratokat, a keleti portálokat pedig már korábban részben feltöltötték. Az elemzők ebből arra következtetnek, hogy a helyszín jelenleg nem működik rendszeres üzemi létesítményként, ugyanakkor valószínűleg értékes berendezéseket vagy anyagokat őriznek benne.
A lezárás egyben a szárazföldi behatolás és szabotázsakciók ellen is védelmet adhat. Az elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy a földsáncok állapota jól követhető műholdról. Ha a bejáratokat ismét szabaddá teszik és rendszeres forgalom indul, az viszonylag gyorsan észlelhető lenne a kereskedelmi felvételeken is.
A Pickaxe-hegyi komplexumot eredetileg új generációs centrifugák gyártásához és összeszereléséhez építették. A 2025-ös háború után több jelentés is arról szólt, hogy Irán centrifugákat vihetett a hegy belsejébe, ezt azonban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség nem tudta helyszíni ellenőrzéssel igazolni. A mélység miatt a létesítmény nehezebben támadható, mint a felszíni objektumok.
A mostani útlezárások ugyanakkor éppen arra utalnak, hogy legalább a megfigyelt időszakban nem zajlik rendszeres járműforgalom az alagutakhoz. A komplexum mélysége és az alagutak kialakítása azért vált stratégiai kérdéssé, mert a felszíni centrifugacsarnokok sérülékenysége a korábbi csapások során nyilvánvalóvá vált. Egy mélyebb rendszer nagyobb túlélőképességet adhatna a dúsítási infrastruktúrának.
A legnagyobb bizonytalanságot továbbra is az okozza, hogy a nemzetközi ellenőrök nem látnak rá teljeskörűen Irán készleteire és kapacitásaira.
Az iráni nukleáris program megítélését az is nehezíti, hogy a korábbi légicsapások után nem ismert pontosan, mi maradt meg a 60 százalékra dúsított uránkészletekből, illetve milyen állapotban vannak a dúsítókapacitások. A 60 százalékos anyag még nem fegyverminőségű, de technikailag már közel van a 90 százalék körüli szinthez.
A nukleáris fegyverhez azonban a megfelelő mennyiségű hasadóanyag mellett működő robbanószerkezetre, hordozóeszközre és több más technológiai elemre is szükség van. A műholdas építkezésekből ezért nem lehet közvetlenül bombaprogramra következtetni. A korábbi iráni készletekről szóló számok ezért ma csak kiindulópontot jelentenek. A bombázások, az áthelyezések és az ellenőrzések korlátozása miatt a megmaradt anyag mennyisége és hozzáférhetősége bizonytalanabb, mint a háború előtt volt.
Gazdaságilag akarja megroppantani Iránt az USA a háború kudarca utánEllenőrzés nélkül nő a kockázat
A jelenlegi helyzet fő veszélye a bizonytalanság. Minél kevesebb helyszíni adat áll rendelkezésre, annál nagyobb szerepet kapnak a műholdképek, hírszerzési értesülések és egymásnak ellentmondó politikai állítások. Ez növeli a téves értékelés és az újabb katonai eszkaláció kockázatát. Washington és Izrael azt állítja, hogy nem engedi helyreállítani az iráni atomfegyver-képességet, Teherán viszont békés célúnak nevezi programját és saját szuverén jogára hivatkozik.
A Taleghan 2 gyors rekonstrukciója és a natanzi alagutak megerősítése ezért egyelőre nem bizonyíték egy készülő bombára, hanem annak jele, hogy az iráni nukleáris infrastruktúra körüli stratégiai verseny továbbra sem zárult le.
Maximális visszafogottságot sürgettek a BRICS vezetői a közel-keleti háború ügyébenFordulat jöhet Iránban, csak nem tudni, milyen