Ki kell ábrándítani mindenkit, aki azt hiszi, a rangadó kifejezés jól hangzik, hogy éppen ellenkezőleg: rosszul szól. Fals, mint az F helyett a Fisz. (Pláne a Gisz és mehetünk tovább a skálán.) Legutóbb a felcsúti és a ferencvárosi futballisták mérkőzéséről (1-2) hangzott refrénszerűen a „rangadó”; vajon a Vál-völgye néhány mamelukján kívül van, aki el tudja képzelni, hogy a Bicskei járás nem elhanyagolható részben politikai alapon szerveződött alakulata derbit játszhat Schlosser, Schaffer, Orth, Takács II, Lázár, Cseh II, Sárosi György, Zsengellér, Bozsik, Puskás Ferenc, Hidegkuti, Czibor, a két Kocsis (Sándor és Lajos), Sándor „Csikar”, Albert, Bene, Farkas János, Göröcs, Mészöly, Tichy, Nyilasi, Fazekas, Törőcsik András, Détári, az eredeti és igazi FTC, Honvéd, MTK, Újpest, Vasas országában?
Csak a hamuka megy ezerrel
Az, hogy a felcsúti fiúk az első helyen állnak, sokkal inkább minősíti a csökkentett tizenkettes létszámmal is híg mezőnyt, mint amennyi hódolatot érdemel. Tessék csak az európai konferencialigás kiselejtezésekre, a sorozatos blamázsokra gondolni! A kivétel nélküli felsülés még akkor is szégyenérzetet kelt, ha a leégés nem meglepetés: puszta realitás.
De a Szépítők FC, a szűnni nem akaró, velünk élő kozmetikus brigád rendszertől függetlenül szórja a hamukát ezerrel.
Több dekádra visszanyúló, nem éppen haladó hagyomány, hogy nálunk csak a duma van. A legújabb humbug szerint hét magyar labdarúgó szerepel a Bajnokok Ligájában. Volt orgánum, amely a hét mögé felkiáltójelet tett zárójelben (!). Merthogy ez örömhír a javából.
Már, akinek.
Hiszen az lenne a boldogság, ha tizenegy magyar volna a BL-ben. Egy főtáblás csapatban. De attól nagyon messze vagyunk. Amióta – három és fél évtizede – Bajnokok Ligájának nevezik az első számú európai klubtornát, az NB I képviselőjének mindösszesen háromszor sikerült bejutnia a csoportkörbe. (A ligaszakaszos szereplés még a nullánál tart.)
Ráadásul nyomot csak az 1995-ös FTC hagyott öt pontjával – négy a Grasshoppers, egy a Real Madrid ellen –, a 2009-es Debrecen egyetlen pontot sem szerzett, adott öt és kapott tizenkilenc gólt, míg a 2020-as Ferencváros egy ponttal „gazdagodott” (Franck Boli utolsó perces egyenlítő góljával 2-2 itthon a kijevi Dinamóval), gólkülönbsége pedig 5-17 volt.
Ez a hosszú homály vezetett ahhoz az abszurdhoz, hogy felcsúti „rangadót” emlegetnek teljes gőzzel.
S amíg csak ez marad, a remény magyar megfelelője változatlanul az illúzió.
