Majdnem azt írtam a címben: Mészáros nem tejel? És a többi NER-oligarcha sem? Hagyják, hogy így összedőljön a fideszes médiabirodalom, maga alá temetve leghűségesebb szolgáikat? De mégsem szeretnék bárkit állathoz, fejőstehénhez hasonlítani, akkor sem, ha a tejelő tehén igazán kedves és hasznos élőlény. Jókai idéz egy régi jókívánságot is: „A tehenünk jól teleljen, a virágunk mind kikeljen!”
Virágaim vannak az erkélyen, tehenem nincs (pedig az is jól mutatna ott), ezért a tejelés-témának utána kellett néznem. Hát kérem, a szakirodalom szerint a tejeléshez „precíziós takarmányozásra” van szüksége. Még hogy precíziós! Úgy látszik, már mindenhez szaktudósnak kell lenni, a gáz- és vízszerelők is - ha már Mészárost emlegetem - valóságos főmérnökök. Aki hozzánk jár, azon látszik is. Mészároson talán kevésbé, de lehet, hogy csak szerénykedik. Szóval az ilyen tehénnek gyakran és kevés takarmányt kell adni, mert valami rejtélyes összefüggés folytán, amelyben sajnos nem volt módom elmélyedni, a bőtejű tehén lassabban eszik és tovább kérődzik.
A NER milliárdosaival éppen ezt szúrták el a gazdáik.
Gyakran fogyaszthattak ugyan a közvagyonból, de azt nem lehet mondani, hogy kis adagokban. Meg sem volt idejük emészteni.
(Nekünk sem, azért háborgunk még most is miattuk.) Ezért nem tejelnek, illetve, bocsánat, nem adakoznak most. De akármilyen szóval illetem, amit az oligarchák nem tesznek, a lényeg ugyanaz. Annyi a pénzük, mint a pelyva, (Mészáros 2024-ben a szaksajtó szerint napi félmilliárd forinttal gazdagodott), de a pártjukra, annak médiájára nem áldoznak. Érdekes, pedig jórészt ugyanők, amikor a Fidesz hatalma teljében volt, hihetetlenül áldozatkésznek bizonyultak. A KESMA 2018-ban úgy jött össze, hogy a Fidesz holdudvar gazdagjai az első szóra ingyen neki ajándékozták orgánumaikat. Vagy 400-at. Pedig nem is volt karácsony. Ajándék lónak és lapnak ne nézd a fogát, így aztán a Gazdasági Versenyhivatal se firtatta a dolgot. Nem is tehette, mert a kormány gyorsan nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánította az egész vállalkozást, amelyre így a versenyszabályok nem vonatkoznak.
A nemzetstratégiaiból a stratégia stimmelt is, csak éppen pártstratégiáról, hatalmi stratégiáról volt szó. De hát nem lehet minden kormánydöntéshez nyelvészt vagy szófejtőt állítani. Ahogy, mint Rejtőtől tudjuk, közlekedési rendőrt sem minden pofonhoz. Aztán 2019-től a most összeomló Mediaworks vette át a KESMA fölött az irányítást. Az a Mediaworks, ami nemcsak az állami hirdetések és mindenfajta támogatás haszonélvezője, de némi állami segédlettel monopolhelyzetbe jut a lapterjesztésben is, így a Népszava is neki kiszolgáltatott. Kíváncsi lennék, a Népszavának ugyanannyi nyomda- és terjesztési költséget számoltak-e fel (jelentősen hozzájárulva az eladósodáshoz), mint a Fidesznek kedves lapoknak.
A tudatgyarmatosítás harmadik médiahadosztálya az Indamédia, a TV2 vezérigazgatójának, az Index leigázójának, Vaszily Miklósnak a vezetésével. Ők vették meg nemrégiben a Blikket is, újabb koronaékszerként. És micsoda véletlen, mindhárom intézmény mögött ott vannak Mészáros Lőrincék. Aki nemcsak telekszomszéd, de egyébként sincs távol Orbán személyétől és akaratától. A Mediaworks mögött a többségi tulajdon egy Mészáros-cégé. A KESMA alapítói jogait 2020-ban megvásárolta Mészáros Lőrinc ügyvédje. Az Indamédiának Mészáros bankja adott hitelt a Blikk megvásárlásához.
Ha nem hálából, hát tulajdonosi-résztulajdonosi felelősségből Mészárosnak (és mellette másoknak) tehát lehetne tennivalója. De ők nem így gondolják. Pénz nem jön, lapok sokaságát csukják be.
A korábbi munkatársak iránti bizalmat (vagy a náluk maradt írásos ukázok napvilágra kerülésétől való félelmet?) jelzi, hogy pl. az Origóból kirúgottakat biztonsági emberekkel vezettetik ki, munkaeszközeiket azonnal elkobozva.
Orbán legközelebbi emberei sem ezt remélték. Orbán Balázs májusban még magabiztos: „Óriási lehetőségek állnak most a jobboldali média előtt. Amerikában meg a nyugat-európai országokban is a jobboldali nemzeti érzelmű emberek finanszírozzál ezeket a médiafelületeket, hogy visszaadjanak valamit a közösségüknek. Azt látom a miniszterelnökön, hogy ő ezt az elvárást megfogalmazza.”
Hát, rosszul látta. Nem adnak vissza semennyit. Nem marhák, hát miért tejelnének. Két eset van. Az egyik, hogy már nem tartanak Orbántól, és elfutnak a pénzzel. Tudják, hogy régi gazdáik nem nagyon zsarolhatják őket múltbeli disznóságaikkal, mert azok közösek. Legalább annyira kompromittálnák a nekik törvénytelenül kedvezőket, mint őket magukat. A másik lehetőség, hogy de, Orbán az eredeti terveknek megfelelően visszaszed tőlük valamennyit. Legalább a nyilvánvaló strómanoktól, családtagoktól. Csakhogy már nem a kevés politikai hasznot hajtó médiára akarja költeni, inkább utcai szervezkedésre, az új irányként megjelölt szélsőjobb akciók, közösségek finanszírozására.
Lehet, hogy a Vadhajtásoknak azért jut valamennyi, ha a Magyar Nemzetnek nem is? A magyar nemzet - kis betűvel - úgyis kifizette már előre ennek az árát is. Közpénzből, közmorálból, közbizalomból.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.