„Biztos, hogy királycsinálásra nem megyek, lesznek ott elegen”

You Hungarians like to party - osztja meg rövid helyzetelemzését egy turista a magyarok szórakozási szokásairól, mikor kérésére megmagyarázom, milyen buli lesz a Lánchídnál. Pedig a Hála nektek! rendszerzáró rendezvény korántsem ígért előre akkora bulit, mint amilyen bejárta a világsajtót a parkamebti választás estéjén, pláne, hogy mindössze pár órával a rendezvény előtt derült ki a fellépők névsora. Ezt többen erősen nehezményezték is. – Sejtettem, hogy nem lesz valami nagy szám, hát sehol semmi infó nem volt, ki lép fel - meséli négy huszonéves, akik nem tudtak a Kossuth téri technobulira menni a választások napján, így eltökélték, ma akármi van, azért kijönnek. Mint kiderült, csak azt nem bírták eldönteni, a rövidnadrág elég ünnepi-e a mához: – Tervezzük, hogy a buli végéig maradunk, szóval igazából pár óra múlva már mindegy lesz úgyis – vetítették előre a következő pár órát.

Pedig a fellépők személye meglehetősen kézenfekvőnek bizonyult, pláne a szűk időkeretet tekintve: pár nappal korábban Karácsony Gergely úgy döntött, Magyar Péter kérésére mégsem péntek esti bulival, hanem egy szombat délutáni felvezető eseménnyel búcsúzik a főváros a NER-től. Így a miniszterelnöki eskütétel előtt szűk két óra állt rendelkezésre, ehhez pedig kevés szimbolikusabb művész van Magyarországon Bródy Jánosnál, aki az Ezek ugyanazok, Filléres emlékeim, Ha én rózsa volnék és a Magyarok közt európai című dalával léptette le a rendszert. Az énekes a választás előtti estén tartotta búcsúkoncertjét, ahol megjegyezte, ha arénákban ugyan nem is, de a színpadon még biztosan láthatja a közönség. A dalszerző-énekes életművét tekintve - aki nem először búcsúztat rendszert - nem kérdés, hogy itt tért vissza. Bródy János megköszönte „az elszánt demokratáknak, a forradalminak tűnő fiataloknak”, a Tisza Szigeteknek és Magyar Péternek is, hogy Ezek ugyanazokat már múltidőben énekelheti.

Az pedig, hogy az eseményt a Brumiko együttes zárta szimbolikus stafétaátadás is volt, hiszen a feltörekvő zenekar a 80-as, 90-es évek rendszerváltó zenekaraitól merít ihletet - nem is titkolt szándéka, hogy ezek örökségét vigye tovább. Az együttes frontembere, Győri Brúnó mellesleg - ahogyan arra a főpolgármester is felhívta a figyelmet - mindössze egy éves volt, mikor elkezdődött a leváltott rendszer. “Ha van Isten, én lerángatom” - búcsúzott Barabás Lőrinccel közös, számonkérésről szóló dalával a zenekar.

Biztos, hogy nem, királycsinálásra nem megyek, lesznek ott elegen. Mindig ide hozom a kutyát, csak úgy voltam vele, akkor már Bródyba belehallgatok – meséli egy kutyasétáltató, mikor arról kérdezem, továbbmegy-e a Kossuth téri bulira. A megkérdezettek többsége a Parlamentnél ekkorra már javában gyűlő hatalmas tömeget említve megjegyezte, nehezményezték azt, ahogyan Magyar Péter (egy Győrből érkezett házaspár szavaival élve) „kikövetelte” magának a műsoridőt. Megkérdezek egy biciklist is, nem lesz-e szűkös szerinte kerékpárral a Kossuth téri tömeg, de nem aggódott különösebben: – Nekem már megvolt az ünneplés 12-én, volt is belőle másnap, úgyhogy ezt most kihagyom. Egy kicsit hanyagolom is a témát, telítődtem. Szép az idő, van élet ezen túl is.

A főváros rendezvényének nagy része civilek, aktivisták, jogvédők felszólalásával telt. Beszédet mondtak a Freeszfe Egyesület képviselői is, hozzátéve: Mindenki meg fog lepődni, milyen egyszerű dolgokat állítunk. Ennek szellemében beszéltek arról, hogy az egyetemi autonómia elengedhetetlen feltétele a produktív kutatómunkának, hogy ez adja a kultúra értékeit és arról is, hogy a hallgatók szabadsága kell ahhoz, hogy az egyetemes emberi értékeket elsajátítsák - esküjükhöz híven a magyar kultúra felvirágoztatásának szolgálatában. Egyszerű dolgok ezek, de ahogyan a Freeszfe Egyesület elnöke, Forgács Péter megjegyezte, az elmúlt tizenhat évben mégis bátorság kellett ahhoz, hogy meg is valósuljanak.