Én nem könyvekből tanultam meg, mit jelent a munka világa. 1985. július 5-én léptem át először az akkori Borsodi Vegyi Kombinát (ma már BorsodChem) kapuján. Harminchárom évet dolgoztam itt, abból huszonhét évet három műszakban. Tudom, milyen az, amikor a családok többsége a hétvégi asztalnál ül, te pedig felveszed a munkaruhát és elindulsz a gyárba. Tudom, milyen az, amikor a Szenteste december 27-re esik, mert előtte három napig reaktort, kolonnát, kompresszort figyelsz. Tudom, mennyit számít a csapat egy veszélyes üzemben, mit jelent az a kötelék, amit a többi melós, a bajtársak jelentenek.
Ezért tudom: a dolgozó embernek ma ebben az országban nincs elég ereje ahhoz képest, amit elvégez. Márpedig erő nélkül nincs képviselet, nincs igazi megbecsülés, nincs biztonság, nincs tisztességes bér. Valódi erő nélkül csak kiszolgáltatottság van.
Ma is tartja magát a nagyvállalati mese a „nagy családról”, amit tulajdonos és munkás közösen alkot. Ez hamis, olcsó hazugság, üres szöveg. Nem, nem vagyunk egy család. A vezérigazgató nem családtag. A tulajdonos nem barát. A tőke nem azért működik, hogy neked jobb legyen, hanem azért, hogy sokszorozza önmagát. A tőke mindig spórolni akar, mindig „hatékonyabb” akar lenni, és soha nem a saját profitján kezdi a megtakarítást.
A dolgozón kezdi. A béren. A pihenőidőn. A munkakörülményeken. Az egészségen. Az életen.
Az elmúlt években az is kiderült, hogy a melós addig számíthat a mai jobboldali rezsim figyelmére, amíg a szavazatát akarják. Szavazás előtt megígérnek mindent, külön munkáshitelt indítanak, majd a gyárakban magadra hagynak a tulajdonossal, kiadják az engedélyeket, és elfelejtik betartatni a jogszabályokat. A fideszes hölgyek és urak vidáman durrantották a szilveszteri pezsgőket, míg a gyárakban három műszakozók újév éjjelén is tették a dolgukat.
A valódi megbecsülés elérésére csak megoldás van: erős szakszervezetek! Szakszervezetek nem dísznek, nem majálisozni, nem sörvislizni, hanem képviselni! Megvédeni a hatalmasoktól, igazi érdekvédelmet építeni, kiharcolni a magasabb béreket. Ahol van szakszervezeti közösség, ott van erő, ahol van erő, ott van bérharc és van képviselet. Az a kollektív szerződés, benne folyamatos béremeléssel és jogokkal, amit 2000-ben a BorsodChemben szakszervezetként kiharcoltunk, ma is életben van, ma is védi az ottani melósokat.
Ehhez képest a mai magyar valóságban bőven vannak olyan szakszervezeti vezetők is, akik mára elfelejtették, kikért vannak ott. Vannak, akiknek mintha fontosabb lenne a saját pozíciójuk, mint a dolgozók sorsa. Ők inkább együtt élnek a jobboldali rezsimmel, mintsem szembeszálljanak vele.
De most kivételes pillanatban vagyunk, új helyzetet teremthetünk. Most, 2026 tavaszán Magyarországon a változást akaró tömegek egyszerre mozdulnak, megfogják egymás kezét, hogy függetlenül a vitáiktól, lendítsenek a magyar történelem kerekén. Most, 2026 tavaszán Magyarország változtathat.
De ez a változás nem merül ki egy aláírásban, egy szavazatban. Tartós fejlődést úgy érhetünk el, ha közösséget építünk, ha magasra emeljük a tekintetünket, ha a most felszínre kerülő alkotó energiákat változássá kovácsoljuk.
Ahol már van szakszervezet, oda minden dolgozónak be kell lépnie, és ki kell söpörni a megalkuvást. Ahol nincs szakszervezet, ott alakítani kell.
Erős szakszervezeti mozgalom képes elérni tisztességes bért, biztonságos munkahelyet, kiszámítható életet.
Mi, szocialisták azért dolgozunk minden nap, hogy a tőkések ne spórolhassanak állami támogatással a fizetéseken. Hogy senki ne termelhessen profitot mások egészségének rovására, hogy ne a családoktól elvett idő legyen kevesek gazdagodásának alapja. Mi olyan világot akarunk, ahol a létbiztonság sokkal fontosabb, mint a profit.
A 2026-os választás történelmi jelentőségű. De nemcsak onnan nézvést, hogy ki alakíthat majd kormányt, hanem azért, hogy a most a rendszerváltásért egyszerre mozdulók kezükbe vegyék a sorsukat. Mi ezért tesszük a dolgunkat. Mi, szocialisták itt leszünk, hogy segítsünk megerősíteni és megalakítani a szakszervezeteket, hogy végre munkás és munkás közös erővel álljon ki magáért, sorsáért, jövőjéért – közös hazánkért. Személyesen, 33 év gyári munkával, eredményes szakszervezeti képviselettel a hátam mögött is azt mondom: keressetek, minden szakszervezetnek, minden dolgozónak segítünk.
A szerző az MSZP elnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
