Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy az áprilisi választás egyik tétje, hogy marad-e a rezsicsökkentés. Szerinte ennek alapja az olcsóbb orosz energia; ha az nincs, akkor nincs rezsicsökkentés sem, márpedig Brüsszel meg akarja tiltani az orosz importot.
Ezzel szemben a tény az, hogy az orosz földgáz nem olcsóbb, a rezsicsökkentés pedig nem Brüsszeltől, hanem egyedül a magyar kormánytól függ, amely 2013 óta hatósági árat szabott meg a lakossági áram- és gázfogyasztásra függetlenül attól, hogy honnan vettünk energiahordozót és milyen áron. Tavaly például a költségvetésből több mint 800 milliárd forintot költöttek arra, hogy a beszerzési ár és a magyar fogyasztói ár különbségét fedezzék. Szakértők szerint az orosz gázról való leválás nem jelentene nehézséget, a máshonnan érkező gáz legfeljebb minimálisan lenne drágább, és a mindenkori kormánytól függ, hogy mennyi állami pénzzel támogatja az alacsonyan tartott fogyasztói árakat. De ha Orbán szerint nem tőle függ, akkor mi lesz így velünk?
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „Magyarországon ma van egy rezsicsökkentés-ellenes, rezsicsökkentést eltörölni akaró politikai erő: ez a Tisza”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nincs ilyen politikai erő, ugyanis a Tisza megígérte, hogy a rendszert megtartja. Kapitány István, a párt energiaipari szakértője kijelentette: „a rezsicsökkentés a lakosság számára nagyon fontos, amit mi mindenképpen megtartunk, és szeretnénk még javítani is, viszont a versenyszférában olyan magasak az árak, hogy azon változtatni kell”. Ezek az elvetemült tiszások még a vállalati költségeket is csökkenteni akarják?
Azt állította továbbá Orbán, hogy a rezsicsökkentés folytatásához három súlyos és nehéz tárgyalást kellett lebonyolítania az amerikai, az orosz, illetve a török elnökkel. Egyrészt, hogy Amerika engedélyezze orosz energiahordozók vásárlását, másrészt, hogy Oroszország az ukránok okozta károk ellenére teljesítse szállítási kötelezettségeit, harmadrészt pedig, hogy Törökország garantálja az Ukrajnát elkerülő útvonal biztonságát.
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik kérdésben sem kellett nehéz tárgyalásokat folytatnia. Trump ugyanis csak az orosz olajszállításokat szankcionálta (és ez alól adott egyéves felmentést), a földgázvásárlást ugyanakkor nem tiltja, Putyinnak sem a gáz eljuttatása a problémája, hiszen Ukrajnán keresztül nem is jön ide orosz gáz, a török elkerülő vezetéket pedig végképp nem fenyegeti semmilyen támadás. A lényeg tehát, hogy Orbán minden nem létező veszélytől megvéd minket, rendíthetetlen bátorsággal szembenézve a világ leghatalmasabb embereivel. Nem lehet könnyű neki. Bár nekünk még nehezebb.
Azt állította végül a miniszterelnök, hogy Brüsszel és Kijev nemcsak a magyar energiapolitika ellehetetlenítésében érdekelt, hanem van egy sokkal nagyobb közös tervük is: hogy legyen végre egy ukránbarát, Brüsszel-barát kormány Magyarországon. Szerinte erről szól az áprilisi választás.
Ezzel szemben a tény az, hogy van egy oroszbarát, ukrán-ellenes és Európa-ellenes kormányunk. Többek között erről szól az áprilisi választás.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.