A kétszínű embernek is lehet igaza. Egy kétszínű kormánynak is. A miénk nagyon az. Kereszténynek hirdeti magát, miközben lop, ítélkezik, gyűlölködik. Ám abban alighanem igaza van ennek a kormánynak, hogy módosítja a lombikbébi programot szabályozó törvényt: így 2026-tól fizetséget kaphatnak azok a nők, akik petesejtet adnak a program meddő párjainak. Megteremtik ennek a jogi feltételeit, annak ellenére, hogy a kormány szövetségese, a katolikus egyház elutasítja az anonim petesejt beültetést. Az ugyanis – állítja az egyház – a hűtlenség egy sajátos formája.
A kormány ezúttal nem hallgat az egyházra. Az egyház meg nem tiltakozik, ha megtenné, keresztényietlennek kellene minősítse a kormány szándékát. Nem teszi, mert megbonthatatlan érdekházasság köti a kormányhoz.
Vélhetően azért most döntött a kormány a lombikbébi-szabályozás európaivá tétele mellett, mert felmérte, hogy ez a lépés szavazatokat hozhat neki a jövő évi, szorosnak ígérkező választáson. Hazánkban az utódot akaró párok ötöde – 600 ezer ember – meddő, számukra a petesejt beültetés gyakran az egyetlen lehetőség. S ez a méretes választói réteg – a mind későbbre tólódó gyermekvállalás és a szaporodó környezeti ártalmak miatt - folyamatosan terebélyesedik.
A katolikus hitüket őszintén megélő embereknek súlyos teher a lombikprogram vállalása, hisz a gyermek iránti olthatatlan vágyuk szembe megy egyházuk tanításával. A Bibliában természetesen nincs szó a lombikbébiről, a mesterséges megtermékenyítés elutasítása a Szentírásból levezetett, huszadik századi, papsági álláspont. Ez ellen szól viszont az a blaszfém érv, hogy Isten volt az első "donor" és Jézus az első "lombikbébi". És az is, hogy Isten mindenható, így ő ültette a tudósok agyába a lombikbébi-metodika „petesejtjét”. A katartikus helyzetet átélő hívőket erősítheti, hogy nem születik meg senki Isten akarata nélkül, s – a Vatikán álláspontja szerint - a mesterségesen megfogant újszülött is Isten gyermeke.