Komoly diplomáciai tevékenységet fejthetett ki a magyar kormány azért, hogy Orbán Viktort mihamarabb fogadja a májusban megválasztott XIV. Leó. Eleve kínos lehetett, hogy a Tisza Párt alelnöke, Tarr Zoltán korábban járt a pápánál. A találkozó hétfőn létre is jött. Bár Leó elődje, Ferenc másként vélekedett a világról, mint a magyar kormányfő, a néhai egyházfő úgy gondolta, Orbánnal is hajlandó együttműködni, ha ezzel lépéseket tehet az ukrajnai háború befejezéséért. Talán elhitte, hogy Orbán tényleg nemzetközi tényező, aki lépéseket tehet a megbékélésért. Ferenc tetszését az is elnyerhette, hogy a magyar kormányfő oroszbarát attitűdjével kibeszélt az európai kórusból. Ez az hozzáállás Ferenctől sem állt távol, aki tett nem túl szerencsés kijelentéseket is a háborúról.
Leó kissé másként tekint a háborúra Ferencnél. 2022-ben, egy perui televíziónak adott interjújában élesen bírálta Moszkvát, mint mondta, „igazi imperialista természetű invázióról van szó”. Egyházfőként ugyan óvatosabb és Kijevet is ösztökélte kompromisszumra, de szeptember közepén egyértelműen kijelentette: a NATO nem indított semmiféle háborút, miközben Ferenc egy ízben a védelmi szövetséget is okolta a történtekért.
Orbán Viktor célja most is az, hogy elnyerje a katolikus egyházfő támogatását nagy békeharcához, ahogy korábban Ferenccel is igyekezett elhitetni, hogy ő az igazi keresztény, a béke embere, aki szövetségest lát a Vatikánban. Leó azonban nem Ferenc, jól látja, ki indította a háborút. Korábban a Vatikánt is felajánlotta egy békecsúcs helyszíneként, de erre – mily meglepő – Moszkva mondott egyértelmű nemet.
XIV. Leó udvariasan elbeszélgetett a magyar miniszterelnökkel, ahogy más magánkihallgatásain is szokott az állam- és kormányfőkkel. Ugyanakkor nem hagyja megtéveszteni magát: tudja, ki az agresszor és ki az, akit megtámadtak. Nem a szavak, hanem a tettek alapján ítél.