Jevgenyij Prigozsin, az egykoron rettegett zsoldoshadsereg, a Wagner Csoport tulajdonosa és vezetője halálának évfordulója csupán azzal került be idén a hírekbe, hogy édesanyja interjút adott az orosz Fontanka lapnak. A Wagner Csoport vezetőjének magánrepülőgépe két éve, 2023. augusztus 23-án robbant fel és zuhant le rejtélyes körülmények között, akkor, amikor teljes stábja vele utazott. Mindez alig két hónappal a Wagner-lázadás után, amikor Jevgenyij Prigozsin elindult zsoldosaival Moszkva felé, a katonai vezetés lemondását követelve. Az orosz hatóságok azóta is „vizsgálják” a „repülőszerencsétlenség” körülményeit, de magyarázatot máig nem adtak fiának, Pavelnek és 85 éves édesanyjának, Violettának.
Tavaly, az egy éves évfordulón még a Kreml közelében virágokkal, gyertyákkal emlékeztek az oroszok, a felvételek és fotók tanúsága szerint nem is kevesen. Idén elmaradtak a virágok, a megemlékezés jelentette néma lázadás. Ennek ellenére az oroszok nem felejtették el a zsoldosvezért, emlékművet és szobrot is állítottak korábban tiszteletére, ahol mindig van friss virág. Az online áruházak kínálatában máig nagy sikerrel vannak jelen Wagner-témájú játékok, párnák, bögrék, sőt gyermekpólók is.
Az évfordulós megemlékezés elmaradása nem a felejtés, inkább a félelem jele. Vlagyimir Putyin egykori séfjének, bizalmasának, barátjának majd zsoldosvezérének neve a Wagner-lázadás után, de főképp halála után tabu lett az orosz hatalomközeli médiában, márpedig független orosz sajtó csak emigrációban létezik, korlátozott elérhetőséggel az oroszok számára. Mindeközben a félelem egyre jobban rátelepedik az orosz társadalomra. Bár az utóbbi időben már nem annyira látványos a megtorlás, mint az ukrajnai háború kitörését követő hónapokban, hiszen már a nyílt ellenzékiséget és háborúellenességet vállalók vagy külföldre kényszerültek vagy régen valamely büntetőtáborban vannak, de az elnyomás töretlenül folytatódik, mint ahogy a hatalom berkeiben való tisztogatás, a legkisebb elhajlások megtorlása is. Az elnyomáshoz szokott orosz társadalom pedig érti az üzenetet. Prigozsin halála ennek a folyamatnak a leglátványosabb epizódja, ugyanakkor nem szűntek meg a rejtélyes öngyilkosságok, továbbra is világrekorder gyakorisággal esnek ki gazdasági, politikai, katonai középvezetők az orosz ablakokból, erkélyekről.
A „külföldi ügynökök” jegyzéke is bővül, és már „elhajlók” is egyre gyakrabban kerülnek fel rá. Múlt héten például az orosz igazságügyi minisztérium újabb négy személyt és két médiaprojektet tett fel e feketelistára. Köztük van Szergej Markov ismert politikai elemző is, aki egykor a kormányzó Egységes Oroszország párt parlamenti képviselője, a 2012-es választáson még Vlagyimir Putyin elnök szóvivőjeként tevékenykedett.
A The Times a Wagner-lázadás júniusi évfordulójára emlékezve idézte Prigozsin szavait, aki a kudarcba fulladt puccskísérlet után nevetve azt nyilatkozta: „Mindannyian a pokolba kerülünk, de ott is mi leszünk a legjobbak”. A magazin értékelése szerint Prigozsin a pokolból is szimbólummá vált, Putyin sérülékenységének szimbólumává. Darja Firjan emigráns orosz műsorvezető úgy fogalmazott a The Timesnak: A Wagner-lázadás egy szikrányi reményt adott az orosz emigráns ellenzéki mozgalomnak is, hogy eltávolítható Putyin. Prigozsin élete és halála azt üzeni a Kremlnek, hogy ilyen belső lázadások bármikor lehetségesek, váratlanul bekövetkezhetnek, „azok az emberek, akiket tegnap Kijevbe küldtek, holnap visszatérhetnek és Moszkva felé vehetik az irányt. És a hatóságok tehetetlenek lesznek, nem tehetnek semmit.”
Prigozsin édesanyja az említett interjúban azt mondta, fia nem akarta megbuktatni Putyint, csak a hadsereg vezető ellen indult Moszkvába, de a lázadás után tudta, hogy meg fog halni.
Nyilván nem véletlenül, jól ismerte a Kreml logikáját, ő maga is ennek az elnyomó gépezet része volt.
