A Sic transit gloria mundi (Így múlik el a világ dicsősége) mondás a pápai koronázási szertartások közben hangzott el, eredetileg a világi dolgok múlandóságára, hiábavalóságára utaltak ezzel az örökkévaló hitbéli értékekkel szemben. Ma más jelentést hordoz, a múltba való révedezést. A nagy Trump imádat is lassan a múlt ködébe veszhet. Legalábbis erre utalnak Orbán Viktornak az MCC Feszten elhangzott szavai, amely szerint Donald Trump nem elég erős ahhoz, hogy a maga oldalára állítsa az európai vezetőket, ezért következett be egy transzatlanti hasadás.
Érdekes lenne látni az amerikai elnök arcát, ha közlik vele, hogy az az Orbán, akit egy elnökjelölti vitában még név szerint, elismerően emlegetett, most gyengének minősíti. Trumpot a legkevésbé sem lehet azzal vádolni, hogy hajlamos lenne az önkritikára. Így ha eljutott hozzá a hír, akkor a magyar kormányfő végképp hiába álmodozik arról, hogy az amerikai elnök ellátogat majd hozzá a jövő évi választás közeledtével.
Valójában Trump és a magyar kormány kapcsolatának alakulása rávilágít arra, hogy a magyar külpolitika már jó ideje megszűnt létezni. Külügyminiszterünk van ugyan, de nem azzal foglalatoskodik, hogy öregbítse Magyarország hírnevét a világban. A külügyeket is alárendelik a kormány önös politikai érdekeinek. A Trumpnak való folyamatos hajbókolás nem vezetett eredményre, az amerikai elnök láthatóan semmibe veszi állítólagos magyar barátját. Pedig itthon, nem is olyan régen, még azt hallhattuk, hogy Trump beiktatása után megváltozik a világ és a magyar kormány politikája lesz a mainstream, szemben a brüsszeli vagy más nyugati liberális csökevénnyel. Más országok pedig hozzánk igazodnak majd. Egyelőre ennek sem látjuk sok jelét. Mára feledésbe merülnek Orbán Balázs tavaly, Tusványoson elhangzott szavai is, aki azt mondta, ha Trump nyer, nekünk az nekünk jackpot.
Bődületes tévedések és katasztrofális helyzetértékelések azok részéről, akiknek épp a külügyek irányítása lenne a dolga. A figyelmeztetések ellenére a kormányfő kitartott a konnektivitás elmélete mellett. Mindenkivel jóba akarunk lenni Kínától kezdve Oroszországon át Trump Amerikájáig, nem gondolva arra, hogy Washington nem nézi majd jó szemmel a magyar kormány leplezetlen udvarlását Pekingnek. Talán azt gondolták, hogy az Egyesült Államok ezt nem veszi észre? Hogy az amerikai nagykövet nem tesz jelentést hazájának arról, hogy Magyarország az Egyesült Államok legnagyobb riválisával flörtöl? Orbánék arra számítottak, hogy Trump végig kitart oroszbarát politikája mellett. Ez se jött be, már szankciókat vet ki Oroszországra és komoly vámokat vetett ki Indiára, mert jelentős mennyiségben vásárol olasz energiahordozókat.
Ez utóbbi hírt különösen aggasztó lehet a kormány számára. Vajon mi is Washington célkeresztjébe kerülhetünk?
A kormány teljesen feladta a nemzeti szuverenitást abban bízva, hogy Trump majd felkarolja az ezer sebből vérző Magyarországot. A sebek száma azonban nőttön nő. Orbán nem vált világpolitikai tényezővé, de azt elérte, hogy Magyarország Európa beteg embere legyen. Így múlik el a világ dicsősége. Ami valójában sosem volt.