Parádoué!

Párizsban már vasárnap piacra dobták a PSG legújabb mezét, amelyre csillagot varrtak annak jelképeként, hogy a francia főváros együttese – a klub és a torna történetében először – elhódította a Bajnokok Ligája serlegét.

Hétcsillagos futballal.

A BEK-BL immár hetven esztendős. E sok év alatt egyszer sem fordult elő idáig, hogy egy csapat ötgólos különbséggel nyerje a döntőt. Ez még annak a Real Madridnak sem sikerült, amelyben Puskás négyet, Di Stéfano hármat hintett a Frankfurtnak (7:3). Most a Pompás Srácok Gárdája 5-0-val zárta a káprázatos díszmenetet, és nem az Internazionale az egyetlen együttes, amelyet a pazar PSG egyszerűen és nagyszerűen lefutballozott a pályáról. Ugyanilyen fesztivál zajlott a nyolcaddöntőben a Liverpool ellen, csak akkor a párizsiak nem rúgták be megannyi helyzetüket, ám a magasan túljátszott vetélytárs épp úgy nem találkozott a labdával, mint most.

A L’Équipe című francia sportújság első oldalán az jelent meg öles betűkkel: „Művészet és diadal”, továbbá hozzátették Luis Enrique, valamint Désiré Doué fotóját egy-egy 10-es számmal. Ez, ugye, annyit tett, hogy mind az edző, mind a csatár teljesítményét a maximális érdemjeggyel ismerték el.

Még szép. Csodaszép.

A Doué gyerek holnapután lesz húsz éves. De úgy forgatta a döntőben – mondom: a döntőben – Federico Dimarcót vagy Alessandro Bastonit, az Inter prémium kategóriás, minden hájjal megkent védőit, mintha a felcsúti futballsuli kölyök csapatának lurkóit bolondította volna. (Felcsút említése nem a labdarúgás Vál-völgyi változata miatt, hanem azért illendő, mert Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc is megtekintette a müncheni mérkőzést.) Doué adott egy finom gólpasszt, majd rúgott két gólt, a maga részéről 64 perc alatt elintézte a meccset, hogy aztán Hvicsa Kvarachelija és a 19. születésnapját két hete ünneplő Senny Mayulu ráfújja a habot az emeletes tortára.

Luis Enrique pedig, aki 11 egymeccses döntőjéből éppen 11-et zárt diadallal, a hatodik olyan edző Carlo Ancelotti (Milan, Real Madrid), Ottmar Hitzfeld (Dortmund, Bayern München), Jupp Heynckes (Real Madrid, Bayern München), José Mourinho (Porto, Internazionale) és Pep Guardiola (Barcelona, Manchester City) után, aki két különböző csapatot is BL-győzelemre vezetett. (Tíz éve a Barcelonával tartotta a premiert, a katalánok azóta hiába várnak újabb európai elsőségre.)

Öt gólt legutóbb a BEK-, illetve BL-döntőben a Benfica ért el a Real Madriddal szemben (5-3). Nem mostanában: 1962-ben. (Puskás akkor „csak” hármat szerzett.) S Franciaország 32 hosszú esztendőt várt arra, hogy valamelyik képviselője elnyerje a kontinens legértékesebb klubtrófeáját a Marseille 1993-as, mindeddig egyke francia győzelme után. A PSG 168 BL-mérkőzést vívott, amíg feljutott a csúcsra, Edmund Hillary könnyebben mászta meg a Mount Everestet szinte napra pontosan 72 éve, 1953. május 29-én.

Az is történelmi dátum meg 2025. május 31. is. A bajor stadionban a felemelő futball győzött, a PSG belépett a labdarúgás legnagyobbjai – a Real Madrid több garnitúrája, Guttmann Benficája, a hetvenes évek elejének Ajaxa, Arrigo Sacchi Milanja vagy Guardiola Barcelonája – közé. Korszakos művészcsapat a Donnarumma (osztályzata: 7) – Hakimi (8), Marquinhos (8), Pacho (8), Nuno Mendes (6) – João Neves (7), Vitinha (9), Fabián Ruiz (7) – Doué (10), Dembélé (8), Kvarachelija (8) kezdő tizeneggyel fellépő együttes, amelyben Mayulun kívül Bradley Barcola, a másik aranytartalék is ragyogott az Európa-csúcstalálkozón.

A PSG negyedik gólja után kiürült az addig zsúfolt San Siro, ahol a Milánóban maradt Inter-szurkolók kivetítőn nézték, miként működik a huszonegyedik századi guillotine. Párizsban viszont a szintén megtelt Parc des Princes környékén, valamint a Champs Elysée-n vasárnap hajnalig 294 embert vettek őrizetbe féktelen „ünneplés” miatt.

Ettől még a mesterdarab remekmű marad. Nasszer Al-Kelaifi katari sejk, aki 2011-től tulajdonosa a PSG-nek, nem keveset áldozott azért, hogy létrejöjjön az örök érvényű alkotás: összesen 2,283 milliárd eurót költött eddig a PSG-re. (Ez még a gázszerelőként, vagyonszerzőként, gavallérként és nyelvújítóként egyaránt ellenállhatatlan „Lölőnek” is sok lenne.)

Ám a látvány alapján nem mondható más: e parádés párizsi revü valóban minden pénzt megér.