A paraziták – magyarul élősködők vagy élősdik - olyan élőlények, amelyek más faj – az úgynevezett gazda – testében vagy annak felszínén, azt erőforrásként használva élnek. A szervezetet minden esetben károsítják, csökkentve annak túlélési-szaporodási esélyeit. A testbe általában a gazda számára örömteli, vágykielégítő helyzetben – sokszor ilyet teremtve -, valós szándékaikat rejtve jutnak be. Ha ez a test károsításával jár, akár érzéstelenítőt is bevetnek. A parazita a kezdetben egészséges szervezettel látszólag együttműködve, a védelmi rendszereket megtévesztve, hosszabb-rövidebb idő alatt átveszi a létfontosságú szervek és a tudat ellenőrzését. A lény a megtámadott testet és lelket jutalmazással és büntetéssel manipulálja úgy, hogy a beteg saját leépülését semmiképp se a kórokozóval kösse össze. Így a gazda életösztönét is a parazita érdekeinek feltétlen szolgálata váltja fel.
A megbetegített viselkedése egészséges társaihoz képest idővel furcsává válhat. A változására figyelmeztető, akár segítő, szimbionta jelzések a fertőzöttből a parazita érdekeinek megfelelő hárítást, tiltakozást és ellentámadást válthatnak ki. Ez ugyanakkor kiközösítéshez ritkán vezet, mert az sem szolgálná a kórokozó érdekeit. A viselkedési eltérések a fertőzöttet főképp a parazita következő, megcélzott élőhelyének számító ragadozók szemében teszik kívánatos prédává.
A testet az azt elfoglaló lény a saját érdekei szerinti, a gazda alapvető életösztönével ellentétes, a szervezetet fenyegető vagy roncsoló cselekedetekre különböző bódító jutalmakkal ösztönzi. Eme átmeneti kedély-javítók szintén károsítják a testet. Ha a gazda, akár tüneteit orvoslandó, akár az élősködőt azonosítva, annak nem tetsző jeleket ad, a parazita figyelmeztetésképp létfontosságú szerveket állít le, életveszélyes állapot előidézésével tudatosítva, ki lett az úr a háznál és az miként gondolkodik valójában. Igaz, egy elfoglalt lélek ezért is könnyen okol másokat, sőt megtalálja a parazitapárti érveket is.
Gyógyír létezik, de a szinte minden sejtet elfoglaló kórokozó eltávolítási kísérletei elviselhetetlen fájdalommal járhatnak. Ilyen tapasztalások birtokában sokak inkább beadják a derekukat, a mérhetetlen szenvedés elkerülése és a jutalomadagok reményében egész lényüket felajánlják a parazitának - halálfélelmükben halálra ítélve magukat.
Ha a megtámadottnak, saját fertőzött lelke folyamatos ellenakcióit kivédve, kialakul a betegségtudata, a gyógyulás érdekében hajlandó és képes bármekkora fájdalom eltűrésére és közben ellenáll a parazita minden korábbinál alázatosabb, esendőbb és kényeztetőbb ajánlkozásainak, akkor elérhető egy, akár örök sebeket hordozó, de tünetmentes állapot. Ám az ezt követő időszak is fokozott figyelmet igényel, nehogy újabb csábításoknak engedve megint bekapjuk a parazitát és az egész kezdődjön elölről. Ez némi bölcsességet, önfegyelmet és egyes bódult állapotokról való örök lemondást igényel.
Akadt már, akinek sikerült.
Hajrá – ezt kívánom mindannyiunknak.