„Mégiscsak szomszédok leszünk hosszú időn keresztül még” – szólta el magát minap magyaroblaszty miniszterelnöke Ukrajnáról, az egykori magyar parlament csicsás Duna-parti épületben. Egyszerre örömteli és tragikus ez a vállrándítás. Az ideiglenesen itt állomásozó NER-miniszterelnök eddigi külpolitikáját Ukrajna várva-várt elpusztulására építette. Nagy szerencsénkre ez nem jött össze. Csak közben eljátszotta Magyarország becsületét, árulóvá tette az országot.
A névleg magyar miniszterelnök dögkeselyű röptét idézően nagyívű külpolitikája a veleje az a Moszkvából sugallt meglátás volt, hogy Ukrajna sosem létezett, Putyin pedig majd csuklás nélkül lenyeli ezt a „területet” – ahogy a felcsúti matrjoska a szomszéd, szuverén országot emlegette. Közben az Európai Uniót belülről lebénítják a kontinens Kreml-finanszírozta szélsőjobbosai, ő pedig afféle kistérségi Lukasenkóként évtizedekre bebiztosítja a pereputtya VIP helyét a húsosfazék mellett.
Zelenszkij elnök és az ukrán nép önfeláldozó hősiességén múlott, hogy nem így történt. Magyarország orosz kollaboránsai viszont az utolsócsatlósizmus jegyében ismét egy vesztes agresszor mellé sorakoztak fel.
Oroszország ugyanis már elveszítette a háborút. A 2022-es támadás eleve abból a meggyőződésből indult ki, hogy az ukránok majd az első lövésre elaléltan omlanak Putyin atyuska újorosz birodalom keblére. Nem ez történt, Ukrajna ellenállt, ellenáll. Azt ugyanis az ukránok tudják legjobban, hogy az „orosz világ” semmiféle előnyt, semmiféle jövőképet nem nyújt senkinek. Oroszország csak saját nyomorát tudja exportálni, az egyetlen ütőkártyájuk pedig az, hogy amíg tart az olaj-és gázpénzekből, az orosz elit kész bárhol, bármikor nagy tömegben feláldozni az orosz népet.
Ukrajna iszonyú véráldozatok árán, de megőrizte az államiságát, önrendelkezését. Putyin még elháborúzhat évekig, tengernyi szenvedést okozhat az ukrán népnek és sajátjainak, ám Ukrajna nem lesz semmilyen újorosz birodalom része, térségünk pedig nem lesz újra orosz befolyási övezet.
A Fidesz mai hazaárulása teljesen egylényegű az egykori Horthy-Szálasi tandem hazaárulásával. Ahogy az akkori parazitokrácia, a dzsentrivilág fasisztái Hitler a náci Németországára tették fel a jövőjüket, úgy a NER a saját anyagi, egzisztenciális túléléséért cserébe simán hajlandó volna a magyar népet visszaterelni egy putyini birodalom levegőtlen, fullasztó ázsiai világába.
Nem jött nekik össze. A NATO közben kibővült, az EU-ban pedig új lendületet kapott a katonai politikai együttműködés, az unió az egyre erősebb gazdasági-politikai együttműködés felé halad. Olyan EU felé, ahol a NER orosz kollaboráns parazitokráciájának már nem látszik a jövője, leszámítva, hogy akik népünket a történelem szégyenpadjára ültették egy szép napon a vádlottak nagyon is valóságos padján is találhatják magukat. Innen nézve érhető meg, hogy a fideszes elit miért gyűlöli most olyan eszeveszett mód az ukrán népet.