„Aki nincs velünk, az ellenünk van” (Rákosi Mátyás)
„Úgy tűnik, hogy a demokrácia a leghatásosabb módja az uralkodásnak” – írta Herbert Marcuse 1964-ben. Nincs szükség felvilágosult állampolgárokra. A közelmúltban megint indítottak egy nemzeti konzultációt, ez alapján árulkodó, mennyire tudatlannak tekinti a Fidesz az állampolgárokat. Vagy csak saját szavazóit?
Komoly irodalma van Orbán Viktor uralmának. Több jó könyv jelent meg a témában az évek során, de nem azok olvassák, akiknek kellene. A pszichiáter Keresztes Zoltán szerint „az emberek nem igazán szeretnek gondolkodni”. (Népszava, Visszhang, 2024. 12. 07.)
Debreczeni József „Arcmás” című könyvében ír arról, hogy milyen szellemi vákuumba született Orbán. Válaszul apja viselkedésére, meg akarta mutatni, hogy „én is vagyok valaki”, ezért is hajtott a hatalomra. A politikai paletta liberális oldalán kezdte és örült Soros György támogatásának. De amint világossá vált, hogy ez nem vezet a csúcsra, egyre inkább jobbra fordult. Számára az eszmék mellékesek, csak a várt eredmény számít. Már egyik választást nyeri a másik után, miután „ösztönösen alkalmazkodott hallgatói elvárásához és ízléséhez anélkül, hogy saját elgondolásaiból bármit is feladott volna”. A nyolcvanas évek vége óta figyelem Orbán politikáját, de soha nem gondoltam a nácikra vele kapcsolatban, így meglepett mennyire passzolnak rá Ormos Mária – Debreczeni által is idézett – szavai Hitlerről.
Apropó, Führer.
Megdöbbentett Ács Dániel írása a 444.hu portálon, amely egy fénykép kapcsán készült. Radnóti Miklós, Schöpflin Gyula, Ortutay Gyula és több más neves értelmiségi látható egy házibulin, és a fotó kedvéért az akkor 34 éves Keresztury Dezső Hitler-bajusszal, náci karlendítéssel, vigyorogva néz a kamerába. Mindez 1938 januárjában történt, amikor Hitler már több éve hatalmon volt, de e kép szerint még nem szólaltak meg a lelki-tudati vészcsengők. A résztvevők közül többen is a holokauszt áldozatai lettek. Memoárokból tudjuk, hogy a zsidó lakosság nagy része azt hitte, hogy a korlátozások és a sárga csillag kötelező viselésénél rosszabb már nem jöhet.
A populizmusról több jó könyvet is találni, de szerintem egy régi mondás tapint a lényegre: „Csak nyomd, amit hallani szeretnének!” Debreczeni József is említi a populizmust, mint „a demokrácia torzulása – egy határon túl: a halála". Lesz fizetésemelés – majd; jönnek a kedvezmények – majd; pompás évünk lesz – majd. Ha mégsem, akkor az Orbán-szolgálati médiumok szerint azért nem, mert a COVID, mert a klímaváltozás, mert a szomszédi háború, mert a Soros, és persze, mert Brüsszel így meg úgy. Rákosi is azt mondta, jövőre jobb lesz, de aztán, mert az imperialisták, mert a belföldi reakciósok, mert a Vatikán, stb.
Nem a demokrácia fejlődését, nem a lakossági igények szolgálatát – lásd az egészségügy és oktatási ágazat helyzete –, csak Orbán hatalmi érdekeit szolgálják a kormány lépései. A választások előtt persze jönnek a lakosság tetszését célzó lépések. Uralmának egyszer vége lesz, de a gazdasági csődtömeg, amit az országra hagy maga után, meg fogja roppantani a következő kormányt, ha nem lép az érdekében – érdekünkben! – az Európai Unió.
Látjuk, milyen vehemenciával próbálják az Orbán-párti médiumok lejáratni Magyar Pétert.
A Tisza Párt színre lépésével valami megváltozott, intézkedik is a kormány: még több közpénz a propagandára és a „szuverenitásvédelemre” – egy volt III/III-as tiszt segítségével.
Magyar Péter elutasít bármiféle kooperációt más pártokkal a 2026-os választások kapcsán, de nem tűnik úgy, hogy a többi ellenzéki szervezet majd visszalép. Miért is tenné ezt egy egyéni választókerületben már korábban megválasztott ellenzéki képviselő, aki törődik körzetével, segít a polgároknak és a kerületének? Remélem, Magyar Péter átgondolja álláspontját, mert meg lehetne állapodni, figyelembe véve a pártok népszerűségét a felmérésekben, illetve a jelenlegi egyéni képviselők személyét is. Ha nem így történik, és mindenki indul mindenhol: győz a Fidesz.
Pedig már vannak jelei, hogy kezd veszíteni támogatottságából. A közelmúltban Csurka István kapott egy szobrot, a Fidesz támogatásával. A 90-es évek elején Orbán, Áder János és Kövér László is elítélték Csurka antiszemita kijelentéseit, de látva Magyar Péter növekvő táborát, már kellenek a szélsőjobb szavazatok is.
A Népszava még kapható, gondolom azért, mert tanultak abból, ami a Népszabadsággal történt, de Orbánéknak is kell a lap, mert így van mire mutogatni Nyugaton: „Nálunk diktatúra?! Tudják miket ír rólam a Népszava?” Egyébként nem tartanak a kritikáktól. Látom a boltban, hogy jobban fogy a Magyar Nemzet. Olcsóbb is, és „olyan jó olvasni, hogy nálunk minden rendben” – ahogy egy hölgy mondta az ismerősének. „Csak ne lenne az ellenzék, mindenbe belepofáznak” – tette hozzá. Egy férfi meg azt mondta, hogy ő nem olvas híreket, „csak jöjjön a 13. havi”. Nesze nekünk parlamenti demokrácia!
Napjainkban kezd teljesen összemosódni a politika és a show-biznisz. Ennek legjobb példája a világ legnagyobb katonai és nukleáris hatalma bő egy hét múlva hivatalba lépő elnökének, Donald Trumpnak a választási kampánya. Egy „ingatlanügynök”, akit egója a politika világába sodort, s aki szerint Orbán Viktor „Törökország vezetője” – ahogy 2023. október 23-án közölte. De jó is lenne, gondolhatta miniszterelnökünk, mert akkor több mint 87 millió lakosnak diktálhatna, és a Nyugat is komolyabban venné.
„Mindig a saját érdekeit és a saját egója kielégítését helyezi minden más elé, beleértve az ország érdekeit is” – mondta a volt és leendő amerikai elnökről Bill Barr, az első Trump-kormány főügyésze. „Nagyon törékeny egója volt, nagyon fogékony volt a hízelgésre, és mint mindannyian láttuk, megsértődött mindenfajta kritikára.” Itt sem Orbánról, hanem Trumpról van szó, de illik mindkettőjükre. Fiona Hill, Trump korábbi orosz és európai kérdésekkel foglalkozó tanácsadója arra emlékeztetett, elnöksége idején komoly problémát jelentett, hogy milyen könnyű Trumpot manipulálni.
Sok magyart kevésbé érdekelte „a jogállamiság, valamint a szabadság vívmányai, rögtön – még pedig jelentősebb teljesítményfokozás nélkül – osztrák béreket igényeltek” – írta Sárközy Tamás „Kétharmados túlzáskormányzás” című könyvében. Nem is volt meglepő, ahogy a tudatlanság és türelmetlenség szülte tiltakozások gyakori kormánycserékhez vezettek. A helyzet arra késztette Orbánt, hogy családja és baráti köre jól járjon – köztük Mészáros Lőrinc. A gázszerelő, aki több mint ezer milliárd forint haszonra tett szert 2010 óta. A többi magyar meg éldegéljen, ahogy tud.
Argentínában Juan Peron idején volt egy szlogen: „Alpargatas sí, libros no!” (Cipők igen, könyvek nem!) A dél-amerikai diktatúrák és a nyomor amúgy is gyakran jutnak eszembe a hazai fejlemények kapcsán. Nálunk is sokaknak alig van pénzük a megélhetéshez, így érthető, ha csak ez foglalkoztatja őket. Viszont a demokrácia elve feltételezi a tudatosságot, az informáltságot.
Az elképesztő közpénzpazarláshoz sok felesleges kiadás is tartozik.
A Horthy Miklós iránti rajongásnak köszönhetően például 400 millió forint ment el a kenderesi vasútállomásra. Sokkal felháborítóbb persze az orvoshiány, amit a rossz fizetésük idézett elő, de a kormány inkább utalt 5 millió euró közpénzt három határon túli magyar futballklubnak.
Nem érdemes belemenni a Menczer-Magyar konfrontációba, de nem titkolom véleményemet: szerintem a fideszes politikus erőszakoskodásra akarta provokálni Magyar Pétert. De így Menczer Tamás legalább egyértelművé tette, hogy milyen rossz állapotok uralkodnak ezekben a szociális intézményekben, mert ha minden rendben lenne, Magyart fogadták volna, hogy lássa a nép, milyen jó ellátást biztosít a kormány. A felfordulást Menczer okozta, aki csak provokálta Magyart – „Ne remegj, Kicsi!” –, ami árulkodó kormányunk színvonaláról.
Cikkem mottója ma is, Orbánra is érvényes. Határozottan nem tennék azonban egyenlőségjelet Rákosi és Orbán uralma közé, de a propagandában vannak hasonlóságok. Orbán rafináltabb, nem kell egy recski tábor, elég csak levegőnek nézni az ellenzéket. „Lufi vagy, amit éppen most szúrunk ki!” – ahogy Menczer mondta Magyarnak. December 21-én Orbán kijelentette, hogy „Brüsszel megbízottjai vezetik a magyar ellenzéket”, ezért ő nem hajlandó velük vitába szállni. Eszerint egyetért Rákosival, aki nyugati ügynököket látott mindenhol. A brüsszeli figyelmeztetésekre válaszul Orbán azt is világossá tette, hogy nem szólhatnak bele a döntéseibe. Ennek köszönhetően jött a hír: elvesztettünk 410 milliárd forintnyi uniós forrást.
„Fantasztikus évünk lesz 2025-ben” – ezt is mondta Orbán. Az értelmező szótár szerint „merész képzeletben született” évünk lesz. Orbán mítosz-menedzserei és a közpénz-Rodolfók már összeálltak: volt pénz, nincs pénz. Akik Orbán körül sertepertélnek, valószínűleg tudják ezt, de a jó fizetés és a pozíció fontosabb, mint a lakosság érdeke.
Lépésről lépésre látjuk a jövőt – ami maga a múlt. Itt ne Rákosira, inkább korábbi uralkodókra gondoljunk, akik pazarul éltek, „utánam a vízözön” szemléletükkel.
