A 2024 novemberi amerikai elnökválasztás kampánya már teljes gőzzel robog. Ez a kampány nagyban különbözik minden előzőtől, és hosszú idő óta az egyik legsajátosabb. A választások előtt már két ízben is sikertelen merényletet követtek el az egyik elnökjelölt ellen, viszont a másik párt első jelöltje, aki egy elnöki turnust már letöltött és nagyban kampányolt a másodikért, pártja hatalmas nyomására végül visszalépett.
1976 óta, tehát majdnem fél évszázada ez lesz az első olyan választás, amikor valamilyen posztért nem indul egy Clinton, Bush vagy Biden. Amerika történetében ráadásul az első olyan elnökválasztás, amikor az egyik jelölt elitélt bűnöző, a másik pedig egy korábbi ügyész, aki sarkalatos szociális programokkal lép fel: az egészségbiztosítási díjtámogatások kiterjesztését, a vényköteles gyógyszerek árának csökkentését, az alapvető élelmiszerek áremelésének tilalmát ígéri, és jelentős összegű adójóváírást adna azoknak, akik első lakásukat vásárolják, illetve gyermeket vállalnak. A fellelkesedett demokrata tábor a pénztárcáját is megnyitotta, így Kamala fellépése után, augusztus végéig még soha nem látott összeget, félmilliárd dollárt adományozott a kampányra.
Amikor egy újságíró megkérdezte Trumptól, hogy “zavarja-e, hogy Kamala Harris nagygyűlésein a csatatér államokban (vagyis abban a 6-8 államban, amelyeknek a választási kimenetele nem egyértelmű, s amelyektől így az országos választás eredménye függ - a szerző) hatalmas tömegek vettek részt, akkor Trump úgy válaszolt, mint egy hat éves: “Az én washingtoni nagygyűlésemen nagyobb tömeg volt, mint Martin Luther King híres Van egy álmom beszédén”. “Az én nagygyűléseimen tízszer, hússzor, harmincszor nagyobb tömeg vesz részt”. Ugyanakkor a csaláshoz szokott ember reflexével magabiztosan állította, hogy Kamala Harris fizet azért, hogy részt vegyenek a gyűlésein. Ha nem saját fülemmel hallom egy TV közvetítésben, nem hittem volna el, hogy Trump egyik nagygyűlésén még azt is hozzátette: “Én sokkal jobb külsejű vagyok, mint Kamala”. Majd amikor a közönség hangos nevetésben tört ki, halál komolyan megismételte: “Igen, én sokkal jobban nézek ki, mint Kamala.”
Szokatlan és Trump esetében meglehetősen bizarr ez a világosan látható elbizonytalanodás. Amikor a hónapokkal később esedékes választásokról kérdezte egy újságíró, Trump váratlan zavarodottsággal ismételte meg a 2020-as veresége kapcsán sokszor elmondott szavait: “Véget kell vetni a szavazatok lopásának”. Már most leszögezte: ha ő nyer, akkor a választások tiszták voltak, de ha veszít, akkor ismét ellopták tőle a győzelmet. Kijelentette, hogy Amerika “harmadik világbeli nemzetté degradálódott és szabadesésben van”. És mit szóljunk Kamala etnikai hátterére tett megjegyzéséhez? Harris közismerten egy indiai-jamaikai fekete házaspár gyermeke, Trump viszont azt állította, hogy “politikai okokból most döntött úgy, hogy fekete családi háttere van”.
Trump elbizonytalanodását sokan azzal magyarázzák, hogy négy éven át a Biden elleni választási harcra készült, és az első vitájuk után ígéretes volt számára Biden aggastyánra jellemző zavartsága, pillanatokra bekövetkező lefagyása. Az új helyzet most annyira megzavarta, hogy Internetes platformján (Truth Social) arról elmélkedett (abban reménykedett), hogy Biden az augusztusi Demokrata Konvención visszaszerzi a jelölést a maga számára, hiszen azt “Kamabla [most így nevezte el Kamalát] alkotmányellenesen ellopta tőle”. Ez persze nem történt meg.
Trump zavart össze-vissza fecsegése mellett nagy visszhangot váltott ki, és a demokrata sajtó felkapta, hogy montanai nagygyűlésén a kisérőzene egyik számát - “My heart will go on” - a Titanic című, híres 1997-es filmből kölcsönözték. A dal, amely a süllyedő hajó szimbóluma, nyilván akaratlanul a halványuló kampányra is utalt.
Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni egy másik süllyedő hajót, Robert F. Kennedy Jr. harmadikpárti kampányát. A Kamala–Trump verseny megindulása után az ő korábbi 15 százalékos támogatottsága hirtelen leolvadt 2-5 százalékra. Láhatóan pánikba is esett. A Kennedy nevet sárban-piszokban jól megforgatva Trumpnak is, Kamalának is felajánlotta a támogatását egy majdani kormánypozícióért cserébe. A Harris kampány szóba sem állt vele, így – mint Kennedy alelnökjelöltje, Nicole Shanahan bejelentette - felhagytak az elnöki kampánnyal és “egyesítették erőiket Donald Trumppal". A két meggyilkolt demokrata Kennedy, John és Robert forog a sírjában.
A választási kampányokban megszokott, hogy mindent megpróbálnak előásni az ellenfél jelöltjeinek egész pályafutásából, ami rossz fényt vet az illetőre. Meglepő módon a republikánus alelnökjelölt nem talált más támadási felületet a vetélytárs demokrata alelnökjelöltön, mint katonai múltját. J. D. Vance, Trump alelnökjelöltje azzal támadta Tim Walz demokrata alelnökjelöltet, hogy 24 év katonai szolgálat után akkor lépett ki a Nemzeti Gárdából, amikor éppen Irakba küldték volna az egységét, de közben azt állította, hogy harcolt a háborúban. A valóságban Walz azért lépett ki a hadseregből, mert politikai pályára készült és ringbe szállt egy képviselői posztért. A vádaskodás tehát önmagában is hamis volt.
A közvéleménykutatás a Demokrata Konvenció után azt mutatta, hogy az emberek szimpátiája Walz oldalán áll - már akkor is így volt, amikor a két alelnökjelölt ismertsége viszonylag alacsony volt. Figyelmet érdemel, hogy Trump alelnökjelöltjéről, Vance-ról augusztus végén az emberek 42 százaléka kedvezőtlenül vélekedett és csak 32 százaléknak volt pozitív véleménye róla. Ezzel szemben a demokrata jelölt Walzot 39 százalék kedvezően ítélte meg és csak 30 százaléknak nem volt szimpatikus.
De különösen azért volt bizarr Vance fent idézett támadása a demokrata jelölt ellen, mivel a republikánus elnök- és alelnökjelölt katonai múltjára jobb nem emlékeztetni. Különösen Trumpéra, hiszen ő – miközben egész generációja Vietnamba ment harcolni – ötször mentette fel magát a katonai szolgálat alól. Részben azzal, hogy éppen egyetemre jár, részben az egyik sarkán valami kinövésről prezentált orvosi bizonyítványt. Fura módon ez a kinövés azután magától elmúlt. A két méter magas, jó egészségnek örvendő, 22 éves Trump így elkerülte a katonai szolgálatot. Alelnökjelöltje, J. D. Vance viszont valóban négy évig szolgált a hadseregben, és 2005-ben hat hónapra Irakba küldték. Ezt a hősi katonai múltat legfeljebb az csorbítja, hogy egész katonai pályája újságírással telt: pontosan 11 cikket publikált a katonai lapban, az elsőt a tengerészet mérnöki karáról. Mint 2016-ban kiadott memoárjában maga is leírta: “szerencsés voltam, hogy minden valóságos harcból kimaradtam”.
Mindez nem különösebben kirívó, hiszen Amerika 45 elnökének egynegyede soha nem volt katona. De valljuk meg, Vance részéről ez a támadás Walz alelnökjelölt ellen nem volt nagyon okos lépés. Felkavarta a katonai szolgálat kérdését, és ez nem tesz jót Trumpnak, de magának Vance-nak sem. Sebaj, Trump addig is folytatja, amit legjobban szeret: mocskolódik, egy hat éves gyermek színvonalán csúfolódik, gúnyneveket, állandó jelzőket ad ellenfeleinek. Barack Obama esetében elegendőnek tartja kiemelni a második keresztnevét, “Husszein”, Schumer demokrata szenátusi vezető jelzője “sírós”, Pelosi volt képviselőházi elnök asszony “hülye”, Adam Schiff vezető demokrata politikus “shifty”, vagyis alamuszi.
Édesanyám mindig rám szólt, akikor kisiskolásként hasonló vicceket találtam ki.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
