Sokadik állomásához ért az a folyamat, amelynek célja régóta világos: végképp ellehetetleníteni, felszámolni, a föld színéről eltüntetni az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség intézményeit.
A fővárosi kormányhivatal abszurd módon a tanévkezdet előtt néhány nappal jelentette be, hogy visszavonja két iskolájuk működési engedélyét, amely költségmegtakarítási okokból egyesült, és egy üresen álló IX. kerületi épületet kapott ingyenes használatra az önkormányzattól. Közel száz önkéntes dolgozott azon egész nyáron, hogy a körülmények minden szempontból megfeleljenek az állami hivatalok elvárásainak.
Bár Iványiék azonnali jogvédelmet és soron kívüli eljárást kértek a határozat végrehajtása ellen, ennek kimenetele egyelőre bizonytalan. Az iskola hétfőn kinyitja ugyan kapuit, de – mivel iskolaként jelenleg nem működhet – csak gyermekmegőrzőként szolgál majd.
Jelentős részben olyan „sajátos nevelési igényű” gyerekek sorsával játszadozik a hatalom, akik a hagyományos iskolarendszerbe nem integrálhatók. Nem számítanak a szülők és a pedagógusok sem. A magát keresztényinek és gyermekbarátnak nevező kurzus távoli városokat ajánlott a diákoknak tanulmányaik folytatására. Ózdot vagy például Nyíregyházát.
És ezzel még nincs vége. Pénteki hír, hogy ugyanez megtörtént Szegeden is. A szegedieknek még annyi idejük se maradt, mint a budapestieknek. Az ottani kormányhivatal cinikus módon szintén a köztartozásokra hivatkozik, miközben jól tudja, hogy az adósságok azért halmozódtak fel, mert a kormány nem hajlandó megadni Iványiéknak a nekik jogszerűen járó támogatásokat.
Megint keresgéljük a szavakat. Mit lehet még mondani arra, amit a kormány művel? Aljas? Gátlástalan? Embertelen? Maradjunk annál a jelzőnél, amivel Iványi Gábor jellemezte az ellenük folyó eljárást: ördögi.