Ty Segall korunk egyik ikonikus amerikai rockzenésze, a kétezres évek második felében kezdődött karrierje során kb. két tucat lemez elkészültében működött közre.
Eleinte a karcos garázshangzással szerezte rajongóit, amelyre hatással leginkább a ’60-as, ’70-es évek klasszikus korszaka volt, Jimi Hendrix, a T. Rex, a Black Sabath, de nem véletlenül emlékeztetnek korai albumai például a Nirvanára. A 37 éves Segall a kaliforniai Laguna Beachen nőtt fel, adoptált gyermekként, így az elhagyatottság érzetének fájdalma kvázi kirobbant gitárjátékából, énekhangjából. Az évek során, belső háborgásának enyhülésével, dalai lágyabbá lettek, az életében bekövetkezett személyes tragédiák pedig az önvizsgálat témái felé fordították. A 2013-as Sleeper című albumtól kezdve egyértelműen egyre líraibbá és introspektívvé vált, távolodott a nehezebb, fuzzos garázsrocktól. Aztán a váltás olyan albumokkal folytatódott, mint a Manipulator (2014), vagy a dupla Freedom’s Goblin (2018), ahol egyre több dallamos elemhez nyúlt, amit az a vágy vezérelt, hogy zenei identitásának különböző aspektusait fedezze fel.
Az eklektikus megközelítéséről ismert Segall tökéletesen otthonosan mozog a különféle műfajok és stílusok között, amit vasárnap este az Akvárium nagytermében egy ültetett, akusztikus koncerten bizonyított. Egy szál gitárral, farmerban, pólóban, akár egy gördeszkás tini, állt a színpadon, ami valóban meghitt, bensőséges környezetet teremtett. Így adott elő az idén megjelent Three Bells című 15. szólóalbumáról, a csütörtökön debütáló Love Rudimentsről. Jó fél ház volt, főként Z generációs fiatalokkal, pedig a sokszor a countryból merítkező, így önkéntelenül Bob Dylant idéző dalok aligha csupán az ő korosztályuknak befogadható. Sőt.
A két ráadásdallal kereken 70 perces koncert során volt egy pillanat, amikor megkérte a fényképész lányt, hogy menjen kicsit távolabb, ne tolja a gépet annyira közel hozzá, majd befejezte a dalt, és elnézést kért - túlságosan tolakodó volt a fotós, kizökkentette - mondta.
Az estet legismertebb dalával, a My lady’s on fire-ral zárta, s noha a katarzis elmaradt, önmagában egy ilyen előadó lelki utazásában részt venni vitathatatlanul felemelő élmény.
Infó
Ty Segall
Akvárium Klub
augusztus 25.
