Nem is oly régen két viszonylag közeli ismerősöm halt meg kórházi fertőzésben. Egyikőjük sem volt súlyos beteg, más körülmények között azt mondhatnánk banális, könnyen kezelhető bajjal kerültek kórházba, ahonnan aztán soha többé nem jöttek már ki. És ez tényleg csak egy közelmúltbeli történet, ráadásul, azt hiszem, akik most ezt az írást olvassák, maguk is föl tudnak idézni hasonló eseteket. Amivel nem azt akarom állítani, hogy ma ez Magyarország, azt azonban igen: ez is a mai Magyarország.
Nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ez a kormány nem költ eleget az egészségügyre, ne tudná, hogy mekkora kockázat ma betegnek lenni. Azt írtam fentebb, hogy nincs olyan ember, aki ezt ne tudná, de nincs így; igenis egy biztosan van. Úgy hívják: Takács Péter. És, ha kíváncsiak a munkakörére, akkor ma ő az egészségügyért felelős államtitkár. Hogy ő hivatásánál fogva nem lát tovább az orránál, vagy a kormányzati megbízása nem engedi, hogy tovább lásson, azt nem tudom, azt viszont igen: ő az az ember, aki semmilyen körülmények között nem engedheti meg magának, hogy nekiessen valakinek, aki – politikusi, párelnöki funkciójából fakadóan – konkrétan szembesíti a nyilvánosságot a valós állapotokkal. Nem nyilatkozhatja, még ha Magyar Péterről is van szó, hogy Magyar kórházi látogatásai hecckampányok lennének. Nem, semmi ilyet nem mondhat, nem terelheti, mint ez a kormányban szokás – személyes, még inkább személyeskedő irányba a vitát. Merthogy Takács írta, Magyar Péternek címezve, de valójában a teljes nyilvánosságnak szánva, a Honvéd Kórház VIP-szolgáltatását firtatva, a következőket: „Különösen nagy pofátlanság, hogy éppen te hergelsz VIP-ellátást emlegetve, hiszen ha valaki szakértője a VIP-életérzésnek, az éppen te vagy! Nem is olyan rég még pontosan te voltál az, aki minden egyes alkalommal VIP-ellátást követelt ki magának, rokonainak, barátainak - erre akkor egy miniszter asszony férjeként feljogosítva érezted magad. Ezt bizonyítják a velem és más kórházigazgatókkal történt üzenetváltásaid, amiket bármikor készséggel a nyilvánosság elé tárunk. Amikor úgy gondoltad, hogy megteheted, éltél is a lehetőséggel gátlástalanul! Tudom, hogy kínosan próbálod eltagadni a nyilvánosság előtt, de ez az igazság: a luxus, a kivételezettség, a VIP-élmény bűvöletében élsz. A kórházak ellen indított hecckampányod is csak azt a célt szolgálja, hogy eltereld a figyelmet a rongyrázó életviteledből fakadó botrányokról. Honvédkórházban nem üzemel VIP-részleg. Ezzel minden bizonnyal tisztában vagy, hiszen te is megfordultál az intézményben az általad eltagadni kívánt közelmúltban.”
Nos, körülbelül egy ilyen megnyilvánulás után veszítené el egy normális országban az állását egy államtitkár. Nem pusztán a prosztó stílus miatt,
hát Istenem, ha csak ilyen van neki, hanem mert az egész nem más, mint egy feljelentés, önmaga, a kormány ellen. Pont olyan, mint amikor Kocsis Máté azt állította, Magyar csak a miniszter felesége miatt jutott hozzá jól fizető állásokhoz. Addig is tudtuk, hogy ez így van, így lehet, most viszont már azt is tudjuk: a kormánytagoknak és rokonaiknak nem kell félni a kórházi fertőzéstől.
Amúgy pedig Takács Péter még mindig a helyén van.