Az összes szempontot mérlegelve a kormány valószínűleg a legészszerűbb döntéseket hozta a budapesti tűzijáték megtartásának lebegtetésével, illetve az egy órás halasztással – de csak akkor, ha az „összes szempont” közé a politikai és az anyagi aspektusokat is odaszámítjuk.
Az Orbán-kabinet az emlékezetes 2022-es lépéseivel magát hozta szinte lehetetlen döntési helyzetbe, hiszen az akkori kormányzati kommunikáció és magatartás azt üzente: nincsenek olyan időjárási körülmények, amelyekre nem lehet rövid, néhány órás távon megbízható prognózist adni. Márpedig vannak: két éve is, meg idén augusztus 20-án is ilyen szituáció alakult ki. Ehhez csupán egy komplex csapadékzóna kell, egyszerre többféle intenzitású légörvénnyel. Az idei felállás valamivel még egyszerűbb – kevésbé változatos belső szerkezetű - is volt, mint a 2022-es, mert a csapadékzóna egy irányban, egyenletesen haladt, míg két éve forgott, a légmozgás irányát és sebességét is változtatva. Ilyenkor legfeljebb egy-két óra a meteorológiai eszközökkel belátható/belőhető időtáv, ezért is kérték két éve az időközben kiszervezett állami meteorológusok, hogy később adhassanak előrejelzést. Amit akkor a kormány nem méltányolt, azt ezúttal saját maga tette meg, nem a prognózist, hanem a tűzijátékot tolva későbbre (miközben fél órával az esemény előtt a dörgés-villámlás és a Duna fölött sűrűsödő lilás-szürkés felhőzet ellenére még azt kommunikálta, hogy az időjárás kedvező, a látványosság időben el fog kezdődni).
A politika ott jön a képbe, hogy az augusztus 20-i tűzijátékra hagyományosan több százezer ember érkezik a fővárosba vidékről, abból a társadalmi közegből, ahonnan az utóbbi évek átrendeződése nyomán a Fidesz a szavazóit verbuválja. Nekik érthető módon komoly csalódást okozott volna a légiparádé lefújása, amit a kormány láthatóan mindenképpen igyekezett elkerülni – részben népszerűségi, részben viszont minden bizonnyal egyéb, materiális okok miatt is. Az idei augusztus 20-ára címkézett 15 milliárd forint elköltését így is nehéz megmagyarázni, hogy az eseményt megtartották; ha elmaradt volna, akkor lehetetlen lenne. Ilyen nagyságrendű összeget ugyanis nem lehet tűzijátékra költeni. A világ legdrágább, évről évre megrendezett hasonló durrogtatásai (a New York-i és a dubaji; utóbbi a Guinness-rekordok könyvébe is rendszeresen bekerül) egyenként 6 millió dollárba, vagyis mai árfolyamon körülbelül 2,1 milliárd forintba kerülnek, ottani árakon: minden, ami efölött van, egyszerűen indokolhatatlan. Ilyen mértékű túlárazás az állami beszerzéseken belül legfeljebb a természetüknél fogva teljesen átláthatatlan hadiiparban fordulhat még elő.
Ha mindezt, vagyis az egy órás távlatban már jól jósolható időjárást, valamint a népszerűségi és a költési igényeket egyenlő súllyal egymás mellé tesszük, alighanem a halasztás volt az adekvát döntés. Az viszont biztosan nem mondható, hogy egyben a leginkább felelősségteljes is: a fővárosnak a környezeténél jobban felmelegedő felszíne fölé érkező zivatargóc könnyen kiszámíthatatlanná válhatott volna, tragikus kimenetelt, például durva jégesőt vagy szélvihart eredményezve. Összességében tehát szakmai (meteorológiai) szemszögből nem volt biztonságos az összegyűlt százezreket a vihar előtt a Duna-parton marasztalni.
„Végső soron ez szerencsejáték volt”
– Ez egy nagyon bonyolult helyzet volt, megértőbb vagyok a kormánnyal, mint más ügyekben, hisz több százezer ember várakozott elázva, hogy megnézhesse az esti tűzijátékot. Ugyanakkor ha én lettem volna döntési helyzetben, lefújtam volna, mert végső soron ez szerencsejáték volt, nem lehetett tudni mi lesz a végkimenetele. Emlékezhetünk 2006-ra – mondta a Népszavának Horn Gábor a Republikon Intézet vezetője, egykori szabaddemokrata államtitkár.
Az idei augusztus 20-i ünnepség sorozat megkoronázásaként kedd este 9 órára hirdették meg a tűzijátékot. Már a nap folyamán látni lehetett, az időjárás nem biztos, hogy a terveknek megfelelően alakul. A tűzijátékért felelős operatív törzs már délutántól azt kommunikálta, hogy óránként értékelik újra a helyzetet. Az esemény előtt mintegy két órával Kovács Zoltán államtitkár bejelentette, megtartják a tűzijátékot, közösségi oldalán megjelent posztjában azt írta, számukra az emberek biztonsága a legfontosabb, és ha változás áll be az időjárásban az operatív törzs „be tud avatkozni.” Fél 9-kor már Budapest számos pontján hatalmas vihar dúlt. Ehhez képest 20:44-kor érkezett az államtitkár következő posztja, miszerint a kezdést egy órával eltolták, az emberek húzódjanak be fedett helyre.
A kezdés eltolásáról szóló tájékoztatást egyébként először Magyarország Kormányának Facebook-oldalán szúrhatták ki a szemfülesek, de pár perc után eltűnt a poszt, helyette Kovács Zoltán oldalán jelent meg újra. Horn Gábor szerint ennek az lehetett az oka, a kormánynak érdeke, hogy egy esetleges fiaskó ne az ő nyakukba hulljon. Inkább egyértelműen rá lehessen mutatni egy felelősre, mint ahogy 2022-ben tették a meteorológusokkal. A politológus ugyanakkor azt is kiemelte, hogy ez nem egy magyar találmány, mások is alkalmazzák ezt a taktikát, viszont baj: a magyar kormány minden esetben másra mutogat, még akkor is, amikor egyértelműen ő a felelős.
Az augusztus 20-i ünnepség összköltsége egyébként 15 milliárd forintra rúgott. Horn Gábor szerint ha már ekkora ünnepséget szervezett a kormány, teljességgel abszurd, hogy a kormányfő sehol nem mondott beszédet, nem jelent meg.
Lapunk kereste Kovács Zoltánt és a Miniszterelnöki Kabinetirodát is, hogy többek közt megtudjuk:
milyen különbségek voltak a döntéseiket illetően a 2022-es esethez képest?
Gondoltak-e arra, hogy a vidékről érkezőknek az általános útmutatáson túl más tájékoztatást is nyújtsanak?
Arra is kíváncsiak voltunk, miért törölték az eredeti posztot a kormány hivatalos lapjáról.
Kérdéseinkre sehonnan sem kaptunk válaszokat. - FRANK ZSÓFIA
Felháborodott kommentelők
A kommentelők nagyrésze felháborodott a kissé akadozó tájékoztatáson, a semmitmondónak látszó jótanácson. Többen, akik vidékről érkeztek, jelezték, már nem várják meg a tűzijátékot. Mások el sem indultak, mert szerintük olyan későre került a kezdés időpontja, ami a kisgyerekeseknek, vagy akár a korán kelők számára nem tűnt megoldhatónak. Olyanok is akadtak, akik sérelmezték, hogy a nappali közlekedést nem hosszabbították meg. Így az agglomerációs településekre csak úgy lehetett hazajutni, hogy HÉV helyett rengeteg ember nyomorgott az éjszakai buszon. Sokan a 2006-ban bekövetkezett augusztus 20-i pánikra utalva úgy vélték, a kormány embereket veszélyeztetett, és csak a szerencsén múlt, hogy nem alakult ki pánik.
