Amióta hazajöttünk, üldöz a média és nem kíméli a családomat sem. Nehéz most elszakadnom, hogy bocsánatot kérjek személyesen. Tisztelettel kérlek, ne vedd sértésnek és ne hidd, hogy így marad! Feltétlen jelentkezem, ahogy nyugvópontra jut az életem. Bocsáss meg, kérlek! - nyaralásáról hazatérve ezt írta Agócs Tibor annak a 7 és fél éves kisfiúnak, akinek a szolnoki kalandparkban olyan erővel rúgta ki a lábát, hogy a gyerek fejre esett.
Pócs János fideszes országgyűlési képviselőtől már tudjuk, hogy Tibi bácsinak vannak gyenge pillanatai. Ilyenkor, ha kedve úgy tartja, bűncselekményt követ el gyerekek ellen. Bármelyik pillanatában úgy érzi, joga van felrúgni egy fokozottan érzékeny, úgynevezett szenzoros 7 és fél évest, csak azért, mert a kisfiú fél a mászástól. Ezt a gyenge pillanatot sok másik előzte meg, és újabb és újabb hasonló követte volna.
De Tibi bácsinak ezektől nyugvóponton maradt az élete, lelki egyensúlya nem billent ki attól, hogy visszaélt a hatalmával, az erejével és súlyos traumát okozott másoknak.
Ez bizony azt jelenti, hogy Tibi bácsi akármit ír, nem bánta meg tettét, mert nincs lelkiismerete. Egyet viszont sajnál. Nem a kisfiút, hanem azt, hogy kiderült, miként bánt a gyerekkel. Eddig mindig megtalálta a módját, hogy a bántalmazás négy fal között maradjon. Most viszont nem számolt azzal, hogy a kalandparkban kamera van, és az ott dolgozók érzékenyek a gyerekek viselkedésére. Ha ők nincsenek, a három danos mester, az ünnepelt edző élete még hosszú évekig nyugvóponton maradt volna, és bármelyik pillanatban kénye-kedve szerint önelégülten combon rúgja, gyomron vágja, bordán veri a nála gyengébbeket.
Tibi bácsi most kizárólag azért akar a bocsánatot kérni, mert fél. Fordult a kocka, a nyilvánosság a gyerekek mellé állt, és így erősebbek lettek. Ettől kibillent a nyugvópontról.
A gonosz szörnyetegből egy gyáva senki lett.