Dalának címe az volt: Most élsz. A felvétel április 13-án hetedikként került a tízes lajstromba, és nyolc hónappal később, december 14-én másodikként búcsúzott onnan. Közben a szerző-előadó szeptember 9-én, harminchét esztendős korában elhunyt.
Amilyen rövid élete, olyan furcsa pályafutása volt. Pályafutása során viszonylag kevés fiatallal találkozott a koncertjein, mert az ifjúság döntő hányada Hungariára, LGT-re, Piramisra, egyébre járt, Máté Pétert és repertoárját legföljebb a tévéből, rádióból ismerte.
Sokatmondó első nagylemezének, az 1976-ban megjelent Éjszakák és nappaloknak a korabeli fogadtatása. A Pesti Műsor kritikusa így írt: „S. Nagy István nem tudott kilépni a táncdalszövegek joggal kifogásolt szokványos és felszínes tematikájából. Az egyik számban: »Hívlak én, jó barát«, a másikban: »Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot visszahozzák«. Vajon szükséges-e ennyit foglalkozni ezekkel a cimborákkal, ha a harmadik szám szerint: »Elmegyek, még a jóbarátoktól sem búcsúzom«. A »rímlelemények« pedig egyenesen bosszantóak. Már az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralomban és azóta ezeregy versben olvashattuk a világ-virág rímet. Amikor a magyar költészet olyan gazdag a jó és szép rímekben, 1976-ban már nem illik afféle párokat összecsendíteni, mint például az ébredek-lépkedek, a tudom-búcsúzom vagy a jársz-vársz.”
Máté Péter sokáig várt erre az albumra, hiszen már 1967-ben feltűnt egy mindkét oldalán figyelemre méltó kislemezzel (Úgy várom, jössz-e már, Mondd már), amelyen az Illés kísérte őt, valamint karrierje legkiválóbb szerzeményeinek egyikével, a polbeatfesztiválon előadott – és méltatlanul elfeledett – A néger zongorista dalával. Ez a nóta tökéletesen igazolta azt, amit az énjéről vallott: „Nem Mozartban és Brahmsban, hanem Gershwinben és Presleyben találom meg igazán magamat.”
Presley világára emlékeztetett a nyolcvanas évek elején a Te ott állsz az út végén is, közben meg Máté gyártotta azokat a slágereket, amelyek egy része azonnal, többségük azonban csak halála után került a köztudatba.
Két számát mindenki ismerte, bár ezek egyike, a Made in Hungary-győztes Hull az elsárgult levél nem tőle származott – Malek Miklós jegyezte zeneszerzőként –, és az 1973-as slágerseregszemlén Máté, valamint az Expressz zenekar is előadta. (Minden dalt két előadóval énekeltettek el, miként azt San Remó-i fesztiválon tették nemegyszer.) A másik országos sikert az 1975-ben az Ifjúsági Magazin slágerlistájának élére is felkerülő Elmegyek-kel érte el. Ráadásul ezt „a francia Elvisnek” nevezett Johnny Hallyday felesége, Sylvie Vartan is lemezre vette 1979-ben, Nicolas címmel. (A Bulgáriában született francia művésznő édesanyja magyar volt; a Hallyday-Vartan házaspár több mint másfél évtized után, 1980-ban elvált egymástól.)
A mostanában az éterben és a még megmaradt bárokban rendszeresen játszott Máté-dalok többsége az utóbbi évtizedekben lett a rádiók, az éjszakai „lokálpatrióták” és a hallgatók alapműve; ilyen a Kinek mondjam el a bánatom?; a Még meg sem köszöntem; az Egy darabot a szívemből; a Hazám; a Zene nélkül mit érek én? Néhány feldolgozása viszont már a hetvenes években sikeres lett, mint a Mondd, mért szeretsz te mást? (Hollós Ilona), a Kell, hogy várj (Neoton), a Volt egy szerelem (José Feliciano). Legkedvesebb külföldi dalainak egyikét, a Simon and Garfunkel duó Bridge Over Troubled Waterjét viszont a szám megjelenése, 1970 óta angolul énekelte a színpadokon, és sosem fordíttatta le magyarra.
Ugyancsak 1970-ben az Azt súgta a szélt zengte a Tessék választani! című hagyományos táncdalmustrán, de összetett, slágeres-rockos egyéniségét jól jellemezte, hogy 1966-tól a Budai Ifjúsági Parkban is fellépett. Majd Keretek között című albumán 1982-ben már azt dalolta: „Egyszer véget ér a lázas ifjúság, egyszer nélkülünk megy a vonat tovább...”
Két esztendővel később a sírra hullt az elsárgult levél, Máté fájdalmasan korán találkozott a végső soron elkerülhetetlen expresszel.
