A magát becsapottnak érző nyugdíjas pár csalás miatt beperelte a régiségkereskedőt. Egy ügyvéd szerint nincs szó csalásról, mivel az eladók tudták, hogy egy régi afrikai maszkot adtak el, amit egy 1931-ben elhunyt rokonuktól örököltek. A régiségkereskedő is tudta, mit vásárolt, tehát „mindössze” az értékkülönbségről lehet szó. A dolog azonban ennél bonyolultabb. Mielőtt az ószeres megvette volna a maszkot, megkérdezte a 86 éves eladót, honnan származik az 55 centiméteres, különleges fából faragott műtárgy, amelynek szakállát rafiából készítették. Az idős ember elmondta, hogy nagyapja, René-Victor Edward Maurice Fournier Afrikában kormányzó volt a francia gyarmaton, a közép-afrikai Gabonban, és 1917 körül ismeretlen körülmények között „szerezte meg” a maszkot.
A történet az árveréssel véget is érhetett volna, ám Solange Bizeau, a Collectif Gabon Occitanie elnöke követeli, hogy a maszkot szolgáltassák vissza Gabonnak. Bizeau lehetetlennek tartja, hogy elődei eladták vagy elajándékozták volna a maszkot Fournier-nak, következésképpen a kormányzó azt csak ellophatta. Ugyanerre jutott Paul-Henri Gondjout Nze is, aki szintén fang származású: „Mindenekelőtt gaboni vagyok, ugyanakkor a fang közösség tagja. Egy Ngil mester, a Ngil titkos társasághoz tartozó elöljáró dédunokája vagyok. Ezért örökösként jogosan követelem a maszk feltétel nélküli visszaszolgáltatását.” Gondjout Nze hozzáteszi, hogy a Ngil titkos társaság ma is folytatja a rituális szertartásokat, noha azt a francia gyarmatosítók 1910 körül betiltották. A tárgy rendeltetése az volt, hogy a Ngil elöljáró ebben a maszkban hozott törvényt, amikor egy faluban valamilyen bűntény történt.
2023 októberének elején a gaboni kormány is beavatkozott az ügybe, és megbízott két francia ügyvédet, akik október 31-én benyújtották fellebbezésüket orgazdaság vádjával. Ám december 19-én a dél-franciaországi Alès városának bírósága törvényesnek mondta ki a maszk adásvételének és árverésének körülményeit, és elutasította mind az eladók, mind Gabon keresetét. A kulcskérdés az, hogyan kerülhetett a francia kormányzó birtokába a maszk, mivel ez perdöntő lehetne abban, hogy Gabon jogosan követeli-e vissza a maszkot. Erre a kérdésre viszont aligha fognak megnyugtató választ kapni
A gaboni maszk egy a sok műkincs közül, amelyek a gyarmatosítók révén kerültek el Afrikából, és kötöttek ki párizsi, londoni vagy éppen New York-i múzeumokban. Az utóbbi évek során egyre nagyobb nyomás nehezedett Franciaország és Anglia kormányaira a megkárosított országok részéről ezeknek a műkincseknek visszaszolgáltatása érdekében. 2021-ben Franciaország visszaadott Beninnek huszonhat műkincset. Németország egy évvel később Nigériának juttatott vissza huszonkét műtárgyat, amiket ugyancsak Beninből raboltak el a gyarmatosítók. Szintén 2022-ben az angliai Horniman Múzeum hetvenkét tárgy visszaadásáról döntött.
Az afrikai maszkok számos művészt megihlettek, köztük a leghíresebbek Amedeo Modigliani és Pablo Picasso. Modigliani szobrain és 1915-től festett portréin érződik az afrikai, különösképpen a fang maszkok hatása. Az apró, ovális szemek, a hosszú orr, a kicsi száj, a pupillák hiánya a fang ceremóniákon használt maszkok jellemzői. Fiatal korában Picasso is a fang maszkok bűvöletébe került; 1907-től gyűjtötte az afrikai maszkokat és szobrokat. Egy 1937-ben elhangzott beszélgetés során azt mondta André Malraux-nak: „Állandóan a négerek rám gyakorolt hatását emlegetik. Mit csináljunk? Mindannyian szeretjük a fétiseket. Van Gogh mondta: »A japán művészet mindnyájunké.« A miénk a négerek. Formáik nem voltak rám nagyobb hatással, mint Matisse-ra vagy Derain-re. De az ő számukra a maszkok ugyanolyan szobrok voltak, mint a többiek.” Picassónál ezek a maszkok mágikus hatalommal bírtak. Az Avignoni kisasszonyok fejei például kimutathatóan afrikai maszkok hatására készültek.
Csak remélni lehet, hogy az elkövetkező években minél több elrabolt műkincs visszakerül jogos tulajdonosához.
