Öcsi bácsi a siófoki Fasor sétányon még mindig nem akarja elhinni, hogy Toni Kroos miként búcsúzott a labdarúgástól. Öcsi bácsi nem a futball, hanem a strandcikkek királya, a legszívesebben egy felfújható pelikánt rendelnék tőle azzal a felirattal, hogy Pelikán elvtárs.
De a műanyag madarak forgalmazója a több mint sportágban is otthonos, és azt hiszem, Kroost illetően messzemenően igaza van. A német középpályás a futballtörténet legnagyobb gondolkodóinak egyike volt, ám a búcsúmeccsén nemegyszer olyan tempóhátránnyal küzdött, amilyennel talán soha máskor: a labdákról rendszeresen lekésett, és szokatlan lemaradásait tőle kiváltképp ritkán látott szabálytalanságok sorával „ellensúlyozta”.
Ha azt hiszik, a kívülálló vendéglátókká vált németekben a leginkább az maradt meg az Európa-bajnokság negyeddöntőjéről, hogy Anthony Taylor angol játékvezetőnek 11-est kellett volna ítélnie a spanyol Marc Cuccurella kezezésért, akkor tévednek. A Kicker sportmagazin a legrosszabb osztályzatot, az 5-öst adta a brit bírónak – 6-ossal csak egészen különleges esetekben sújtja a szereplőket a lap –, és értékelésében korántsem csupán a meg nem ítélt büntetőről ejtett szót, hanem kerek perec leírta:
„Toni Kroosnak az első hat percben két sárga lapot kellett volna kapnia.”
A brit T boy azonban eggyel sem büntette az aktív pályafutását befejező extraklasszist, akinek „belépőjétől” sérült meg Pedri. Igaz, ez nem vetette vissza, sőt még inkább feljavította a spanyolokat, mert az ifjú középpályás helyett pályára lépő Dani Olmo gólt lőtt és gólpasszt adott, a mezőny legjobbja volt (a tárgyilagos Kicker 1-essel díjazta).
Joggal remélhető, hogy a ma esti elődöntő korrektebb játékvezetés mellett zajlik majd, hiszen a francia–spanyol találkozót nem a sodródó Taylor, hanem a szlovén Slavko Vincić dirigálja. Felülmúlni korántsem lesz nehéz az ide-oda hajló szigetországi embert, aki alól teljességgel kicsúszott a talaj; a kétségbeejtő útkeresést az is bizonyítja, hogy a flexibilis angol 13 sárga, valamint egy piros lapot mutatott fel, ez többszöröse annak, ahány párttagkönyvet az ugyancsak roppant rugalmas Szili Katalin őrzött valaha a retiküljében.
Megjegyzem, a VAR előtti időkben a Cuccurella-féle kezezésért tízből kilencszer nem adtak 11-est, hiszen az érintés nem volt szándékos. A VAR bevezetése óta öt-ötre tehető az arány. S nem csupán a magyarok elleni csoportmeccsen (2-0) Willi Orban fellökését szabályosnak látó, a negyeddöntő után pedig az égre kiáltó németek jártak így.
Mindannyian így jártunk.