Aki végignézte Giorgia Meloni és Orbán Viktor hétfői sajtóértekezletét, nem támadhatott az a benyomása, hogy így néz ki két szövetséges. Az újságírókat úgy 16 percig tájékoztatták, ebből hat percig tartotta magánál a szót Meloni, ezzel be is árazta, mekkora jelentőséget tulajdonított az eszmecserének. Végig rendkívül udvarias volt vendégével, kommunikáció szempontjából az olasz miniszterelnök az egyik legjobban kvalifikált az EU mai vezetői közül, de azt is megemlítette, hogy Ukrajna kérdésében nem egyezik az álláspontjuk a magyar kormányfővel. Az is érdekes volt, hogy Meloni kizárólag a magyar soros elnökségről beszélt, amivel jelezni kívánta: semmi egyebet ne magyarázzanak bele a találkozóba. Udvariassági eszmecsere volt, és kész.
Mindeközben szintén hétfőn kijózanító pofont kapott Szijjártó Péter külügyminiszter az uniós külügyminiszterek ülésén. Az EU illetékesei megmutatták, hogy miközben kormányunk Brüsszel elfoglalásáról álmodozott, ők támadásba lendültek és rafinált jogászok segítségével próbálják meg letörni a magyar vétókat. A külügyminiszterek luxembourgi találkozóján arról állapodtak meg, hogy az orosz jegybanknak az EU által befagyasztott eszközeiből származó 1,4 milliárd euró kamatjövedelmet Ukrajna kapja meg. Először fordul elő, hogy az orosz vagyont közvetlenül az orosz fegyveres erők ellen használják fel. Az EU tavasszal fektette le ennek jogi alapjait. A magyar kormány azonban már akkor azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza a lépést.
A Tanács jogi szolgálatának szakértői azonban arra jutottak, hogy ennek megszavazásához elég a minősített többség. A szakértők érvelése szerint ugyanis Magyarország tartózkodott azon a tavaszi szavazáson, amelyen a kamatjövedelmek felhasználásának jogalapjáról voksoltak. Ezért most nem érvényesíthetné a vétót. Ráadásul nem az uniós költségvetésből származó pénzről van szó. Bár az ügyes jogi formula alkalmazása még nem jelenti a magyar vétók végleges letörését, megmutatja, mire számíthat a magyar kormány, ha továbbra is a konfrontatív politikáját folytatja.
Az utóbbi hetek a magyar diplomácia történetének egyik legsötétebb időszakát jelentik. Vereség vereség hátán. Pofon Melonitól, Brüsszeltől, a választóktól. A hétfőtől kezdődő soros elnökségnek ugyan a diplomácia csúcsának kellene lennie, ehhez képest a külpolitikánk légüres térben mozog. A kormány illetékesei mintha csak most ébrednének rá arra, mekkora a baj. Ezért kármentéssel próbálkoznak, egy olyan frakció létrehozásával az EP-ben, amelynek a Fidesz lenne az egyik ereje. Robert Fico Smerje, Andrej Babis volt cseh kormányfő pártja, az ANO majdnem biztosan, Janez Jansa volt szlovén miniszterelnök tömörülése, az SDS pedig valószínűleg csatlakozna. Most állítólag Jaroslaw Kaczynski PiS-ét, az osztrák FPÖ-t és még egy pártot csábítanának magukhoz, hogy meglegyenek a frakcióalapítás feltételei.
Egy új képviselőcsoporttal azonban még jobban felapróznák a populista tábort, s ugyanúgy maradna a magyar diplomácia elszigetelődése Európában. Valójában külpolitikai újratervezésre lenne szükség, de harci kutyákkal nem lehet diplomáciát folytatni.
