Szoboszlai Dominik után Csoboth Kevin a második világhírű labdarúgó napjaink magyar labdarúgó-válogatottjában, egészen egyszerűen azért, mert a cserecsatárt szó szerint felkapta a világhír. Azt ugyanis másként nem lehetett leírni, hogy mi történt a Magyarország–Skócia Eb-mérkőzésen, mint a legrövidebb beszámolóban is megemlíteni: Csoboth a találkozó 100. percében lőtte a csoportmeccs egyetlen gólját.
Ha ez nincs, alighanem könnyen elfeledjük a jócskán meghosszabbított másfél órát, amelynek leginkább lélegzetelállító jelenete kétségkívül Varga Barnabás rettenetes sérülése és az azt követő percek súlyos kétsége volt. (Az arccsonttörést szenvedett labdarúgónak mielőbbi gyógyulást kívánunk.)
Csoboth kései megérkezésétől viszont egyszeriben felejthetetlenné vált a mérkőzés, a jobb sarkos lövés nyilvánvalóan a magyar folklór örök része lesz, noha még nem tudni, valójában mennyit ér a gól. Bár az sem kevés, hogy soha, senkinek nem kell majd magyarázni, miről van szó, amikor valaki elkezdi: tudod, amikor Csoboth Kevin Stuttgartban…
Most lehetne olyan, a futballpályákról jól ismert tételeket sorolni, hogy akkor kell a gólt rúgni, amikor az ellenfél már nem tud egyenlíteni; hogy türelmes honfitársaink kivárták a megfelelő pillanatot; hogy az az igazán jó csapat, amely gyenge játékkal is nyerni tud; hogy 1-0-ra győzni tudvalévőleg a legnehezebb…
A legfőbb tényezők egyike azonban tagadhatatlanul a szerencse volt. A másik – szerintem – az, hogy a skótok a ráadásban mindent egy lapra tettek fel, mivel a döntetlennel ugyanúgy kiestek volna, mint a vereséggel. Ezért aztán a hosszabbításban nagy erőkkel mentek előre, mert a játék addigi menete alapján úgy érezték, győzni tudnak.
Rosszul gondolták.
A szerencse szerepét pedig egyáltalán nem kell szégyellni, elvégre az életnek egyetlen területe sem létezik, amelyben a dolgok kedvező alakulásához nincs szükség szerencsére. Nemhogy nekünk, egyszerű embereknek, de még a géniuszoknak is kell vagy kellett volna a jó csillagzat, mert hányan voltak, akik zseninek születtek, ám életükben nem ismerték el őket, sőt súlyos nélkülözésben volt részük. („Egyszer libasültet enni, / Jó ruhába járni kelni, / S öt forintért kuglert venni.”)
Most persze a gondviselés további pártfogására pályázunk, de nekem valami azt súgja: az a csapat, amely a 100. perces góllal marad benn az Eb-n, nem esik ki. Mármint a csoportkör után nem, mert azt nem hiszem, hogy Európa-bajnoki címet nyer a válogatott.
De bármi lesz, már Csobothé a világ.