Rendezünk majd vérbő partikat
Ha kijutunk ebből a csapdából,
rendezünk majd vérbő partikat,
ahol csókos lányok táncolnak
az asztalon, s tüzes ajkaik kék felhőbe
vesznek. Jólesik nézni mozdulataikat,
vállpántok szakadnak, szabadon
ringanak alma, citrom, körtemellek,
és a felszaladt harisnyaszemek
is kedvesek a szemnek.
Elmarad a ráadás, tapsolni fölösleges.
Utolsót lebben egy kiégett bordó
bársonyfüggöny, cigaretta hamuját
szórja a huzat, a kitartó vendégek
még kicsit boldogok, meztelen talpuk
alatt finoman roppannak az üvegek.
Úgyis felissza a fűrészpor vérüket.
Apám pornója
Apám mélyen belemerülve válogatott
az almacsemeték között, szereplőket
keresett a következő ötven évre,
szóval castingolt az öreg, készült élete
filmjére, amit aztán jól elbaszott.
Apám lemeszelte az almafák törzsét,
nyúl ellen, féreg ellen, nem tudom, mi ellen.
Termett is rendesen. Ma már úgy mondom:
fehér combfixben kurvultak a fák.
Szerelmes pornófilm ez.
Apám egyre markolta a rézpermetező karját,
nyomást gyakorolt, megfelelő pillanatban
fröccsöt öntött, s koccintott magával. Ritmussal
folytatta, megszórta a világot, spriccelt a
rézpermetező szája, csupa hardpornó-kocka.
Apám jámbor arccal emlékezett a múltra,
utánozta a voronyezsi hómező jajgatását,
ropogott a levegő, lába majdnem lefagyott.
Háború volt itthon is, ritkán ágycsaták.
Pongráckor az almafák jól viselték a fagyot,
mikor apámat elvitte a rák, utoljára hoztak
virágot. Csonkjaik máig állnak,
mint emlékmű-vibrátorok.
