Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban) hogy három nappal a választások után sokkal könnyebb volt „kitárgyalni” a NATO-főtitkárral, hogy kimaradjunk az ukrán misszióból, mert utcahosszal nyerték meg a választásokat, amelyek azt jelezték, hogy a lakosság is a béke mellett áll.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezt nem kellett „kitárgyalni”, mert a részvétel nem kötelező. Minden kormány szabadon dönthet, hogy a NATO-országok határain kívül végrehajtott bármilyen akcióban részt vesz-e. Ezért aztán Stoltenberg NATO-főtitkár budapesti tárgyalásain Orbán adta be a derekát, mert meg kellett ígérnie, hogy semmilyen módon nem akadályozza a 31 másik tagállam összehangolt segítségét Ukrajnának. Utcahosszal vesztett.
Azt állította Rogán Antal, a miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter (a 444-nek adott, szerinte „kizsarolt” interjújában), hogy „ez a NATO-misszió azért veszélyes, mert az oroszok legitim célpontnak tekintenek minden olyan NATO-országot, amely ebben a misszióban részt vesz”.
Ezzel szemben a tény az, hogy még Putyin sem fenyegetőzött azzal, hogy megtámadják az Ukrajnát támogató NATO-országokat, legföljebb néhány elvadultan hőbörgő embere. Ez egyébként nem is lenne legitim, hiszen a nemzetközi jog szerint egy megtámadott országot fegyverekkel, pénzzel, kiképzéssel lehet támogatni, anélkül, hogy a segítők háborúba lépnének az agresszorral szemben. Persze lehet a támadót is támogatni. Csak nem túl szép.
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (az ATV-ben), hogy „a kormány megerősítésként értékeli a választási eredményt”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez nem megerősítés volt, hiszen 13 európai képviselői helyükből kettőt elvesztettek. Nem mintha a 11 mandátum nem volna jelentős felhatalmazás, de az biztos, hogy kevésbé erős, mint volt. Már amennyiben a két Orbán tud tizenegyig számolni.
Azt állította a miniszterelnök (a Kossuth rádióban, az Európai Bíróságnak Magyarországra súlyos pénzbüntetést kiszabó döntéséről), hogy „a Soros-birodalom hozta meg ezt az ítéletet”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bíróság természetesen semmilyen alapon és szempontból nem része a Soros-birodalomnak. Tagjait az uniós államok delegálják, a magyar bírót például az Orbán-kormány. A mostani ítéletet egy ciprusi bíró által vezetett tanács hozta meg, francia, olasz, horvát és román bíró részvételével. Egyikük sem hozható kapcsolatba Sorossal, viszont mindegyiküknek óriási hazai és nemzetközi jogi tapasztalata van. És talán még Soros-ösztöndíjat sem kaptak, mint Orbán.
Azt állította továbbá Rogán Antal (a 444-nek), hogy „nincs kormányzati média”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nagyon is van. Nemcsak az állami tévé és rádió (számos csatornával) és nemcsak a központi hírügynökség, az MTI tartozik oda, hanem a KESMA alapítványban összehozott 476 médiatermék is, amely annyira a kormányzati médiabirodalom része, hogy szó szerint ismétli és egymástól veszi át a kormány propagandaszólamait. Amit aztán a kormány rengeteg állami hirdetés odahelyezésével anyagilag honorál. Jó tett helyébe pénzt várj.
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.