- Bánki Erik nem mond igazat – üzeni a bíróság hallgatása

Pécsett továbbra is sok találgatásra ad okot a városnak csaknem egymilliárd forint kárt okozó buszvásárlás büntetőügyében hozott másodfokú ítélet. Az önkormányzat közlekedési cége – mint arról többször írtunk –, a Tüke Zrt. 2015-ben megvásárolt 115 használt Volvo-buszt 3,5 milliárd forintért, ám ez a flottát és még 8 buszt pár hónappal korábban 2,8 milliárdért kínálta a városnak a Volvo hollandiai cége. Az ár azért szökött ennyire fel, mert titokzatos módon belépett az üzletbe a holland Bus and Coach cég, és megdrágította a flottát.

A buszvásárlás három megvádolt közvetítője közül az egyik, a Németországban élő P. Endre már az előkészítő tárgyaláson elismerte bűnösségét, s őt felfüggesztett szabadságvesztésre és 172 milliós sikerdíjának visszafizetésére ítélte a Kaposvári Törvényszék. A két másik közvetítőt viszont bűncselekmény hiányában felmentette az elsőfokú bíróság, mondván, az üzlet során érdemi munka nélkül zsebrevágott félmilliárd forintnyi közvetítői díj nem eltúlzott. Másodfokon viszont a Pécsi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és új tárgyalást rendelt el. A tábla szerint a tényállás teljes mértékben felderítetlen maradt a per során. A tábla több tucatnyi pontba foglalt kifogása közül az egyiknek különösen nagy lett a visszhangja, hisz abból megtudtuk, hogy a jogerősen elítélt P. Endre 52,5 milliót utalt a legbefolyásosabb baranyai fideszes politikus, Bánki Erik német cégének a számlájára. A tábla szerint P. Endre utalásának okára a törvényszék nem keresett választ.

Mindennek azért volt nagy visszhangja, mert a Volvo-per követői az első pillanattól úgy vélték, nem a buszper milliárdos hasznának valódi haszonélvezőit állították bíróság elé, hanem csak azok befolyás nélküli „sameszeit”, hisz a buszvétel közbeszerzésének eredményéről a Pécset akkor irányító kormánypárti politikusok döntöttek. Az, hogy Bánki cége pénzt kapott az egyik vádlottól, megerősítette az előbb említett vélekedést. Ugyanakkor Bánki lapunknak azt nyilatkozta, hogy cége sosem kapott pénzt P. Endrétől.

Ezek után megkérdeztük a táblabíróságot: nincs-e tévedés az ítélet indoklásának idézett pontjában, valóban kapott-e Bánki cége pénzt P. Endrétől, s ha igen mikor történt az utalás? A táblabíróság azt válaszolta, hogy az üggyel kapcsolatos jogi álláspontját az ítélet indoklásában közzétette, és ennél szélesebb körű tájékoztatást a folyamatban lévő ügyről nem nyújthat.

Az általunk kérdezett jogászok szerint viszont ez a válasz egyértelműen úgy értelmezendő, hogy a tábla fenntartja álláspontját, hisz, ha az indoklás említett bekezdése a pénzutalásról pontatlan lett volna, akkor táblabíróság korrigálná magát. De ezt nem tette, vagyis mondjon Bánki Erik bármit, az 52,5 milliós utalás megtörtént a bíróság szerint. Csak az oka maradt ismeretlen.

A fentiek nyomán adódik az a kérdés: ha elsőfokon újrakezdődik a per, akkor nem indokolt-e újraindítani a nyomozást, hogy eljusson az eljárás azokhoz a személyekig, akiknek vádlottakon kívül még szerepe, sőt, talán főszerepe volt az ügyben? Az ítélet egy másik bekezdése arra is felhívja a figyelmet, hogy a rendőrség nem kívánta vizsgálni mi lett a sorsa annak a 172 milliónak, amit P. Endre thaiföldi offshore számlájára küldött Bus and Coach. Vajon ez a vizsgálat nem lenne-e indokolt? Ezeket a kérdéseket feltettük az ügyészségnek, ám ők türelmet kértek, mivel az ítélőtábla új eljárást elrendelő határozata még nem végleges. A vádlottak ugyanis megfellebbezték a tábla határozatát, így a Kúria mondja majd ki, újra kezdődik-e a per elsőfokon.

Beszéltünk több jogásszal, hogy szerintük van-e akadálya a per során hangsúlyt nem kapó bizonyítékok átgondolása után kiterjeszteni újabb személyekre a nyomozást, s ők valamennyien azt felelték: erre van mód, ám teljes mértékben kizártnak tartották, hogy ez meg is történne. Ha ez a prognózis valósul meg, akkor hiába indul újra az eljárás, megint csak az eddigi vádlottakról dönthet a bíróság. Vagyis a táskahordókról.