Most, hogy a kormánypárt kampányfelelősei háborún és békén kívül nem hajlandóak másról beszélni, érdemes felidézni, hogy létezik egy téma, melyet Orbán Viktor és famulusai igencsak óvakodnak szóba hozni: ez a művi terhesség-megszakítás törvényi szabályozásának ügye.
Óvatosságuk indokolt. Az Egyesült Államokban akár az idei államfőválasztás eredményét is erősen befolyásolhatja az elnökaspiránsok abortuszügyben elfoglalt álláspontja, s ezt már azok a republikánusok is felismerték, akik a Legfelsőbb Bíróságban többségbe juttatták a szóban forgó grémium bigott, szélsőségesen „életpárti” tagjait. De még a hagyományosan vallásos Lengyelországban is komoly szerepe volt Kaczynski pártjának bukásában, hogy képviselőik mind több és több akadályt próbáltak gördíteni a terhesség-megszakítás mellett döntő nők útjába. Akkor a sokkal profánabb magyar társadalom hogyan reagálna, ha a Fidesz-KDNP megpróbálkozna az abortusz feltételeinek drasztikus szigorításával? Maradt számukra a félmegoldás: az úgynevezett szívhangrendelet, amelynek célja egyfajta bűntudat keltése az érintett nők lelkében.
Abból, ahogyan az Orbán-kabinet reagált a gyógyíthatatlan betegséggel küzdő és az eutanázia lehetőségéért esdeklő Karsai Dániel kálváriájára, már megtudhattuk, milyen gonosztetteket lehet elkövetni egy sajátosan „életpárti” álláspont nevében.
De maradva a terhesség-megszakítás ügyénél: a hazai kormánypártok be vannak szorítva az őket feltétlenül kiszolgáló történelmi egyházak klérusa, valamint a józan társadalmi többség közé. Előbbiek a teljes tiltást szorgalmaznák abortuszügyben, utóbbiak szavazatát azonban elveszítené Orbán Viktor, ha teljesítené a papok kívánságát. A radikális „életpártiak” is pontosan tudják persze, hogy valójában az ellenoldal sem az abortusz híve a szó szélsőséges értelmében, hiszen alapos megfontolásnak kell megelőznie egy művi vetélést, amelynek legfőbb kárvallottja a megoldhatatlan helyzetbe került anya.
Lehet parázs vitákat folytatni afelett, vajon fejlődésének mely fázisától tekinthető a magzat embernek. Azoknak viszont, akik egyházi berkekben folyton amellett törnek lándzsát, hogy az emberélet a fogantatással kezdődik, adnék néhány jó tanácsot. Bírják rá rajongásuk tárgyát, Orbán Viktort, hogy az ő kedvükért se terjessze idehaza a középkorias prüdériát. Ne száműzze a hazai nyilvánosságból a nemiség ábrázolását, és ne sorvassza el a közoktatásban a szexuális felvilágosítást, mert jórészt az államilag szorgalmazott álszeméremnek tudható be a kiskorúak körében nagy számban előforduló nem kívánt terhesség. Biztosítson továbbá a kormányfő olyan anyagi feltételeket a gyermekvállaláshoz, hogy minél kevesebb nehéz sorsú emberpárnak jusson eszébe a szülés alternatívájaként az abortusz. És ne fordulhasson elő többé hazánkban, hogy egy képmutató államtitkár bibliai idézettel indokolja meg a családi pótlék gyalázatosan alacsony összegét.
Mi pedig ne hagyjuk magunkat megint háborús pszichózisba kergetni, mert Orbán esetleg a nők abortuszhoz való jogának radikális szűkítésére is felhatalmazva érzi majd magát.
