Nem tudom, meddig lehet büntetlenül egy ország szemébe hazudni. Meddig lehet szégyenkezés nélkül úgy beszélni, mintha a 829 napja zajló háború a nyugat és Ukrajna felelőssége lenne, Putyin pedig ma született bárány, aki - mint tegnapi rádió interjújában is mondta miniszterelnökünk - csupán azért támadta meg Ukrajnát, mert az NATO-tag akar lenni? Nem tudom, meddig lehet úgy beszélni a harmadik világháború veszélyéről, mintha az kizárólag az Ukrajnát támogató országokon múlna, úgy bélyegezni háborúpártinak a demokratikus világot, hogy ezt az agresszorra véletlenül sem mondjuk el. Azt viszont tudom, hogy ennek a kormányzati kommunikációnak minden betűje hamis. A harmadik világháború veszélye 2022. február 24. hajnali 5 órától jelen van, akkortól, amikor az orosz hadsereg megkezdte Ukrajna bombázását.
„Ez nem a mi háborúnk”, harsogja szenvtelenül a propagandagépezet, miközben a közvetlen szomszédunkban folyik az öldöklés. De igen, ez a mi háborúnk is. Orbán Viktorék ugyan elvárnák, hogy kapituláljon Ukrajna (tulajdonképpen ezt mondják, amikor az azonnali békét követelik, még sosem tették hozzá, hogy Putyin seregei vonuljanak ki a megtámadott országból, fejezzék be a vérontást), a világ józanul gondolkodó vezetői azonban nem hiányoztak a történelemórákról és pontosan tudják:
a világtörténelemben még nem volt olyan hódító, aki önmagától megállt volna az első győzelemnél, minden agresszort csak fegyverrel lehetett megállítani. Putyin sem kivétel, birodalmat álmodik.
Orbán tegnap is azt mondta: „Elfogadhatatlan, hogy valaki más döntsön a magyarok véréről”. Sokunk számára viszont az elfogadhatatlan, ahogyan ők döntenek erről. Sokan vagyunk, akik a NATO védőhálójában jobban bízunk, mint Putyin Orbánnak adott esetleges szavában. És nem felejtettük el Martin Niemöller szállóigévé vált sorait sem. „Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista./Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag./ Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista./Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna”.
