Tíz éve, 2014-ben a rezsicsökkentéssel nyertek, pedig nem is csökkentették a rezsit. 2018-ban a migráció megállításával, pedig nem is állították meg a migrációt. 2022-ben azzal, hogy nem engedik katonának vinni a fiainkat, pedig rajtuk kívül (lásd a csádi missziót) nem is akarta őket katonának vinni senki. Most pedig a békével kampányolnak, pedig az EU-ban nincs ma nagyobb akadálya a békének Orbán Viktornál.
Barokkos túlzásnak tűnik? Az viszont tény, hogy azok körében, akik nem Putyin zsebéből vagy valamelyik testnyílásából szakértik a harctéri eseményeket, teljes az egyetértés: Ukrajnában ma azért van háború, mert amikor az orosz elnök először kezdte fegyverrel kóstolgatni a szomszédait, a nyugati országok nem koppintottak az orrára. Nem sokkal korábban még Orbán is így gondolta. Ezek az ő szavai: „A ma bennünket körülvevő konfliktus lényegi ténye pedig úgy hangzik, hogy Oroszország egy másik független állam, Grúzia területén katonai akciókat hajt végre. Ez az a tény, amiről nekünk véleményt kell kialakítani, minden más csak mellébeszélés, önfelmentés (…) Az oroszoknak az érvelése is rendkívül tanulságos, mert ők azt mondják, hogy meg kívánják védeni a saját állampolgáraikat. Na jó, de ma Grúziában – és holnap? Mert ilyenek nemcsak Grúziában laknak, hanem Ukrajnában is, meg Lettországban is nagyon sok orosz él, és számos közép-ázsiai országban hasonlóképpen. Legközelebb hol fognak fellépni? A mi szomszédságunkban?”
Azt már tényleg csak a Fidesz-szimpatizáns olvasóink sokkolása végett tesszük hozzá, hogy miközben az orosz csapatok feltétel nélküli kivonását követelte, egyúttal Grúzia és Ukrajna mielőbbi NATO-felvétele mellett érvelt. Mi változott azóta? Putyin biztosan nem. A NATO sem. Az európai biztonságot szavatoló szerződésrendszer sem. Kizárásos alapon nem változhatott más, csak a miniszterelnök: ha ő most ugyanazon konfliktus okát a vétlen felekben látja, akkor az ő iránytűjével kellett valaminek történnie.
A háború oka, hogy Oroszországnak nem méltányolható, az agressziósorozat előző epizódjai alatt még a miniszterelnök által is reflexből elutasított területi és politikai igényei vannak Ukrajnával szemben. A háború egyetlen módon érhet véget: ha Putyinnal megértetik, hogy az elvárásai nem fognak teljesülni. Ehhez elengedhetetlen Ukrajna támogatása - a béke kikényszerítésének csak (minden szempontból) sokkal drágább alternatívái vannak. Amíg az orosz medve szabadon garázdálkodhat az ukrán málnásban; amíg a szomszédait rutinszerűen fegyverrel inzultáló hatalom nincs visszakényszerítve a saját törvényes határai mögé, addig biztosan háború lesz.
Azzal, hogy minden eszközzel igyekszik minél szabadabb kezet biztosítani Putyinnak, Orbán ma az EU-ban a háború első számú támogatója. Hogy eközben békegalambként turbékol a legújabb kampányplakátokon, abban pont annyi igazság van, mint a rezsivédelemben meg a migráció megállításában. Ez a kék madár csak addig tűnik galambnak, amíg messze fönt kering az égen – minél közelebb jön, annál jobban látszik, hogy egy keselyű.