Hiánypótló, antropológiai szempontból sem jelentéktelen, történelmi léptékben viszont egyenesen felbecsülhetetlen értékű, nem mellékesen fóliátlan, tehát egészen kiskorú gyermekek kezébe is keresztyéni bizalmassággal adható, ekként nemátalakításhoz, buzuláshoz kedvet nem csináló könyvet mutatott be Felcsúton Orbán Viktor és hű pénztárnoka, Mészáros Lőrinc. Mindjárt kettőt.
A Szerelemfoci címet viselő kötetek a felcsúti labdarúgás 100 éves történetét foglalják össze, amiből nyilván kiderül, hogy a vidéken már a miniszterelnök földi eljövetele előtt virágzásnak indult a sportág, ő csupán további magokat hintett a termékeny talajba, amit a pénzcsapokat még a gázvezetékeknél is nagyobb szakértelemmel kezelő barátja oly példás figyelemmel öntözött, hogy abból nem csupán a Pancho Aréna bontakozott ki, hanem mindjárt három játékos is, három akadémiai növendék, aki a válogatottal a közelgő Európa-bajnokságra készül.
Az esemény jelentőségét prímán példázza, hogy arról az MTI több képet közölt, mint Magyar Péter debreceni kampánybeszédéről, jóllehet a miniszterelnök szerint a könyv elsődleges célközönsége a helybéli lakosság, igaz, „másfelé is tanulságokkal szolgálhat”. Mindegy is, engem jobban foglalkoztat, hogy a szerzők (Zsohár Melinda és Oláh János) miért nem kubatovi címet adtak munkájuknak, elvégre ha Puskás nevét einstandolni lehetett, mit számított volna egy cím?! Az FTC fideszes pártigazgató elnöke ugyanis Az első tíz év címmel íratott méltatást magáról, ez alapján a felcsúti kötethez jobban passzolt volna az Az első 100 év. Bár, hogy nem ez lett a címe, azt sejteti, talán mégis van némi félsz, hogy az egész felcsúti hóbelevanc úgy végzi majd, mint Ceaușescu csapata, a Scornicești (lásd még: gaz, szemét, enyészet). Akárhogy is, a magam részéről örülök a nagy mű elkészültének. Mert legalább csodás kórképet fest a hatalom tébolyító hatásáról. Érdemes lesz forgatni.