A NASA a társul választott intézményekkel, egyetemekkel, laborokkal egyre újabb olyan önműködő szerkezeteket fejlesztene ki, amelyekkel az égitestek felszínén lehetne felfedező utakat tenni. A Mars és a Hold elég érdekes - és közeli - ahhoz, hogy az eddigi felbecsülhetetlen értékű tudományos munkát végzett önműködő szerkezetek mellett emberek is megjelenhessenek rajtuk, de a többi égitest vagy túl barátságtalan környezete, vagy túl nagy távolsága miatt aligha jöhet szóba.
Mai tudásunkkal nehezen elképzelhető, hogy a Titán vagy a Szaturnusz egyik holdjának felszínére bármikor is megéri embereket küldeni. A Titán a Naprendszer több mint 150 holdja közül a második legnagyobb. Ez az egyetlen sűrű légkörrel rendelkező hold, és az egyetlen olyan világ a Földön kívül, ahol tavak, folyók találhatók a felszínen. Légköre hasonlóan a Földéhez nagy arányban, 95 százalékban tartalmaz nitrogént, és kisebb arányban - öt százalék - metánt. Ebben ugyanúgy lehetnek felhők, esők, és a felszín jege alatt 55-80 kilométerrel vízóceán is van - olvasható a NASA honlapján. De nagyon hideg van -179 Celsius fok -, és a Titánra 80 perc alatt ér el a Nap fénye, ami ezért egészen gyenge is. Viszont, mind a NASA Cassini, mind az ESA Huygens szondái szerint valóban ott van a folyékony óceán a fagyott felszín alatt, amely sót és ammóniát tartalmaz, a tények és ismereteink szerint tehát a Titánon az élet valamilyen formája akár létezhet is.
Nem csoda tehát, hogy a NASA pár napja megerősítette, hogy 2028 júniusában elindulhat a Szitakötő-küldetés a Szaturnusz-holdra, amelynek kezdeti tervezetét tavaly vázolták fel, de a végleges költségek jóváhagyására - 3,35 milliárd dollárra van szükség -, csak a 2025-ös pénzügyi évben kerül sor. A “rotorcraft” - ahogyan az űrügynökség nevezi a repülő szerkezetet - a helikopterekéhez hasonló, de több, nyolc vízszintesen forgó rotorral repül, 2034-ben fog megérkezni a Titánra. Olyan kémiai anyagokat keres majd, amelyek az élet előtti Földön is előfordultak. A Dragonflyt, azaz a Szitakötőt a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium fejleszette és építette meg a NASA irányításával.
Robokutyák a Holdon
A LASSIE (Legged Autonomous Surface Science In Analogue Environments) projekt a NASA és öt amerikai egyetem közös programja, amelynek során azt térképezik fel a mérnökök, hogy hogyan lehet egy lábakkal ellátott robotot használni a Hold felszínén való feladatok kivitelezésére a guruló járművek helyett. Ennek keretében a Spirit (Szellem) nevű négylábon járó robotkutyát fejlesztették ki. A robotot tavaly nyáron öt napig tesztelték nehéz terepeken, közöttük laza talajon, olvadó havon, sziklás ösvényeken. Az ennek során gyűjtött adatokat a Hold- és Mars-járó robotok további fejlesztése során fogják felhasználni. – Kiderült, hogy a négy láb olyan módon képes a talajjal kapcsolatot tartani, ahogyan a kerek nem. Ez a módszer nem egyszerűen csak az előrehaladásról szól, hanem azonos időben megkérdőjelezi és megérti, hogyan változik a környezet, amin keresztülmegy – magyarázta Douglas Jerolmack, a LASSIE-projekt kutatásvezetője. Egyszerűbben mondva, a lábbal járó robotok, pontosan úgy derítik fel maguk előtt a talajt, mint ahogyan az emberek, amikor tapogatózó lépésekkel meg akarnak győződni róla, nem fognak-e belesüppedni például a sárba. A robotot kezdetben csak arra tervezték, hogy nehéz terepeken a Holdon tudományos eszközöket szállítson rendeltetési helyükre, de később kiderült maga is alkalmas arra, hogy értékes adatokat szolgáltasson a talajról, miközben felméri, hogyan haladjon előre. A tervek szerint később a robotkutyák “falkája” együttműködésben, az egyénenként gyűjtött adatokat egymással megosztva és kommunikációt fenntartva térképezheti majd fel a Holdat, hogy biztosítsa a többi robotizált jármű közlekedésének biztonságát ismeretlen terepen zajló küldetések közben
