Amikor a 2022-es, az ellenzék számára súlyos vereséget hozó parlamenti választás után Perintfalvi Rita katolikus teológus megalapította a Szabadság körei bázisközösséget, a mozgalom debütáló rendezvényének vendége Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője volt.
A fideszes kormánnyal régóta elkeseredett és egyenlőtlen küzdelmet folytató lelkész az iránta aggódók megnyugtatására közölte: „felsőbb körökből” megüzenték számára, hogy nem akarják börtönbe csukni. Aztán tréfálkozva azzal folytatta, hogy – bár ő se szeretné lecsukatni magát – nem esne kétségbe, ha így történne. Hiszen akkor szabadon végezhetné a máskülönben akadályokba ütköző börtönpasztorációs szolgálatát.
Ami akkor derűs gondolatkísérletnek hatott, mára ijesztő közelségbe került ahhoz, hogy valós fenyegetéssé váljon.
Iványi Gábort azzal gyanúsítja az ügyészség, hogy amikor az adóhatóság emberei lerohanták szervezetének Dankó utcai központját – és vittek mindent, ami a kezük ügyébe akadt –, a razzia hírére összegyűlt szimpatizánsok a lelkész bátorítására ellenállást tanúsítottak a NAV-os kommandóval szemben. Az ügyészség szerint megvalósult a hatóság (hivatalos személy) elleni erőszak, az elkövető „csoport vezetője” pedig Iványi Gábor volt. A törvény ezt a cselekményt öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti.
Az eset máskülönben 2022 februárjában történt, néhány hónappal azt megelőzően, hogy Iványi arról beszélt, a hatalomnak nem áll szándékában börtönbe küldeni.
Gyakran hallani, hogy az Orbán-rendszer sok tekintetben a putyini Oroszországban kiépült elnyomó rezsimet másolja ugyan, de azért még mindig akadnak jelentős különbségek. Az egyik ilyen, hogy nálunk nincsenek politikai foglyok. Nem állítás, hanem remény: nagyon jó lenne, ha ez a különbség legalább tényleg megmaradna.