Hahó, magasságos, dicsőséges nagyúr ott fenn, a Belügyminisztérium trónján, remélem még idejében szólok: életekkel tetszik játszani a szülészetek múlt század elejét idéző módosításával! Egy szüléshez nem mindig kell újszülöttgyógyász, altatóorvos. Ez igaz. De ha mégis, akkor nem 30 perc múlva van rá szükség, hanem azonnal. Konkrét példákon mutatom be, miért. Az egyik történet az enyém.
Nemrég ünnepeltük kisebbik fiam, Bálint születésnapját. Ma már felnőtt. Tanul, dolgozik, autót vezet, sportol, focimeccsre jár, egy Azariah koncertért Németországba is elrepül. Egészséges fiatalember. A régen MÁV-kórháznak hívott intézményben jött a világra. Nem voltam még 30 éves, terhességi szövődményem nem volt, az ultrahang 3800-, de legfeljebb 4000 grammos magzatot mutatott, aki nem volt farfekvéses. Tehát megfeleltünk volna a most tervezett, alacsonyabb, szintű szülészeti ellátás feltételeinek. Ám egyetlen pillanat alatt csaknem tragédiává vált az életünk. Születés közben Bálint válla elakadt, a köldökzsinór duplán tekeredett a nyakára. Végül 4700 grammal, oxigénhiányos állapotban, kívül-belül bevérzésekkel megszületett, bal karja lebénult. Az újszülöttgyógyász a születés pillanata előtt már ott volt, Bálint azonnal kapott oxigént, majd pár perc múlva futott vele a doktornő az intenzív osztályra. Nem részletezem tovább, végül minden jóra fordult. És most álljon itt egy másik történet, a lapunkban már többször bemutatott, gyerekének támogatott lakhatásért pereskedő Schilling Magdolnáé, és 40 éves fiáé. Ferkó szinte pontosan úgy jött világra, mint Bálint. Magdi terhessége normális volt, a vajúdás nem húzódott sokáig, ám a köldökzsinór Ferkó nyakára tekeredett. Oxigénhiányos állapotba került, mert az egész teste kék lett. Hozzá nem jött orvos, csak két nap múlva került át megfigyelésre a csecsemőosztályra. Ott azt mondták, minden rendben van. Hét hónapos volt, amikor először felmerült, elmarad a mozgásfejlődése. Ferkó végül súlyosan mozgás- és értelmi fogyatékos lett.
Ugye, érti miniszter úr, hogy életekkel játszik?