Jelenünk és a múltunk összekapcsolódik: az utóbbi években egyre több magyar hagyta el az országot, míg az 1956-os forradalmat követő időszakban szintén emberek tömegei választották az emigrációt. Milyen kapcsolat áll az akkori emigráció és az elmúlt évek kivándorlása között? Egy jobb élet reményében, esetleg a politikai légkör vagy a megélhetés miatt döntenek inkább a magyarok a távozás mellett? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ civilek segítségével 56_23 projekt keretében a Paralel Alkotócsoport két alapítója, Fodor Fanni és Török Tímea.
A még modellváltás előtti Színház és Filmművészeti Egyetemen ismerkedtek meg a drámainstruktor szakon és mindkettőjüket vonzották azok a színházi formák, ahol civilekkel dolgozhattak együtt. Az egyetemi éveik után, 2018-ban az InSite Drama színházi nevelési szervezet segítségével alapították a Paralel Alkotócsoportot, melynek keretében gyerekek, fiatalok és felnőttek számára hoznak létre különböző színházi nevelési projekteket a vitaszínháztól a TIE előadásig (a Theatre in Education - ‘színház a nevelésben’ rövidítése). Számukra ez nem egyszerű „színházcsinálás”, hanem közösségi alkotómunka, amiben emberi sorsok és nézőpontok láthatnak napvilágot. Előadásaikban nem színészek játszanak el kitalált karaktereket, hanem civilek mesélhetik el saját történeteiket. Az alkalmazott színház módszertanával dolgoznak, melyben nem egy előadás létrehozása, sokkal inkább a közös alkotófolyamat a hangsúlyos. A jelenlegi projektjük, az 56_23 kapcsán sincs ez másképp: „Az előadás természetes következménye a folyamatnak, de inkább jóleső megérkezés mintsem bungee jumping ugrás a nehézségek közé.” - mondta Török Tímea. „Segít, hogy tudjuk, hogy lesz a végén egy előadás, de viszonylag későn kerül az elő, hogy a konkrét jeleneteket próbáljuk” – egészítette ki Fodor Fanni.
A projekt nyílt felhívással indult, melyben olyan résztvevőket kerestek, akiknek egy-egy családtagjuk, barátjuk kiköltözött külföldre, de azok is jelentkezhetek, akik már elgondolkoztak azon, hogy a jövőben elhagyják a hazájukat. Ezzel párhuzamosan online csoportot is indítottak, amihez célzottan olyan emigránsokat kerestek, akiknek szülei, vagy ők maguk 1956-ban hagyták el az országot. A résztvevőkkel online interjúkat készítenek, amelyeket a későbbiekben a személyes találkozásokon résztvevő csoporttagokkal zajló munkába is beemelnek, ezáltal kapcsolatot teremtve a kétféle résztvevői csoport között.
A közösségi színház esetén a történet megalkotása sem olyan, mint a hagyományos színházban: nincs előre megírt darab, hanem próbáról-próbára folyamatosan alakul az előadás. Ahogy Fodor Fanni írta le a folyamatot: „Nekünk van egy elképzelésünk, vagy egy eredeti témafelvetésünk, amiben rengeteg lehetőség és út rejlik, viszont végül az adott közösség határozza meg az előadás főbb irányait.”
Mivel a projektben résztvevő közösség eddig csupán néhány próbán vett részt, így a kész előadás még Fodor Fanni és Török Tímea számára is rejtély. A műfajból adódóan több megoldás is lehetséges, hiszen minden részlete a szereplők igaz történeteiből, és a közös alkotófolyamatból rajzolódik ki. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy egy több szempontot és tapasztalatot megvilágító komplex előadásra lehet számítani, de amíg el nem jutunk a május 25-26-án tartott premierig, addig bármi megtörténhet.
