Tavaly december óta látható a Kolibri Pincében Eva Rottmann svájci ifjúsági szerző, drámapedagógus Kék órák című műve, amely egy kamaszszerelem történetén keresztül beszél a szexről, a pletykáról, a csordaszellemről vagyis a tizenéveseket foglalkoztató kérdésekről. Az előadás rendezője Kiss Márton, aki több sikeres ifjúsági előadást (Csöngő, Minden dolgok könyve, A méhek istene) jegyez a Kolibri Színházban.
A Kék órákhoz kapcsolódik egy drámapedagógusok által vezetett, negyvenöt perces foglalkozás is, ám maga az előadás nem tanító jellegű vagy didaktikus. – Nem jó, ha egy produkció kifejezetten meg akar tanítani valamit akár a szerelemről, a szexről vagy bármiről, pláne tizenéveseknek, szerintem az rettenetes tévút – vélekedett Kiss Márton. – Inkább az a fontos, hogy önazonos történeteket meséljünk el fiatalokról fiataloknak, ahogy ezt a Kolibri Színházban tesszük már egy ideje. Hogyha az általunk bemutatott történetekhez tudnak kapcsolódni a nézők, az siker. Ezeket a tapasztalatokat, felismeréseket tudják a fiatalok igazán a saját életükben hasznosítani. Az edukációnál sokkal fontosabb, hogy azonosulni tudjanak – fejtette ki.
A történet szerint a tizennégy éves Fülöp (Csernák Norbert) elvált édesapjával (Ruszina Szabolcs) új környezetbe költözik, ahol megpróbál alkalmazkodni az elvárásokhoz. Beleszeret Juliba (Nyirkó Krisztina), járni kezdenek. A suli hangadói azonban minduntalan arra kíváncsiak, megtörtént-e már az a bizonyos közöttük. Fülöp apja épp a kapuzárási pánik időszakát éli, viszketeg módon igyekszik segíteni fiát a csajozásban. A történetben feltűnik egy boltosnő (Grisnik Petra) is, akinek felnőttkorára sikerült leadni kamaszkori túlsúlyát, ám a traumák vele maradtak.
A rendező kiemelte: magukat az alkotókat is meglepte, hogy a felnőtt szálhoz, a testképzavarhoz mennyire kapcsolódtak a fiatalok. – A másik érdekes tapasztalatunk az volt, hogy a fiúk számára sokkal fontosabb a külsőség, mint a lányoknak. Amikor az egyik foglalkozáson felmerült az a kérdés, hogy ki a menő, akkor kiderült, hogy a lányokat egyáltalán nem érdekli, mi a divat, melyik a legújabb farmer vagy cipő, de a résztvevő fiúknak ez egy fontos tényező volt – mesélte. Ezeken a drámafoglalkozásokon jobb esetben nem csak beszélgetés zajlik, hanem szerepjátékok segítségével, a drámapedagógusokkal kreatív módon közösen feldolgoznak, továbbgondolnak egy bizonyos szálat a Kék órákból. A fókuszba a hazugság szokott kerülni, ugyanis a történet során a konfliktust épp az szüli, hogy Fülöp a megfelelési kényszer csapdájába esve valótlanságokat állít a Julival való kapcsolatáról. Konkrétan: henceg.
Kiss Márton szerint az előadás az iskolai zaklatás témáját is feszegeti, emiatt is jobb, hogy a kapcsolódó foglalkozás nem műelemzés. – Az egyáltalán nem működik, amikor erőszakkal kihúzzák a gyerek nyelvét, és azt sulykolják bele, amit a felnőttek akarnak visszahallani tőle. Az ilyen foglalkozások eleve halva született helyzetek. Sokkal érdekesebb, amikor egy tehetséges drámapedagógus képes ezer idegszálával rajta lenni a csoporton, figyel a diákokra, valós drámai helyzeteket teremt a drámajáték során, aminek következtében aktívan lehet kérdezni, és vitázni a történetről. Nemcsak a tanárral, de egymással is. – Az előadás fogadtatásáról a rendező megjegyezte: – Alapvetően olyanok a reakciók, amilyenekre számítottunk a próbafolyamat során. Általában komplett osztályok nézik az előadást, nagyon izgalmas látni, ahogy követik a történetet felszabadult röhögések és feszült csöndek közepette.
Kiss Márton személy szerint jobban szereti, amikor kevesebb a felnőtt a nézőtéren, és kizárólag a célközönség nézi, a 13-14 éves korosztály, akiknél az első csók pillanata, a kezdetleges párkapcsolati bénázások és ügyetlenkedések még valódi, vérre menő, komoly drámai téttel bírnak. – Az előadás attól működik igazán, és válik egyszerre viccessé és drámaivá, hogy mi ezt alkotókként komolyan vesszük. A színészek egyenrangú partnernek tekintik a fiatalokat, akik a színdarab során a karaktereikben őszintén megnyílnak és mesélnek saját magukról. Az őszinte, hiteles közlés önmagamról: ez az egyetlen, amivel bárki figyelmét meg lehet ragadni színházban. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy az előadásaimat soha nem a barátaink, ismerőseink nézik, hanem igazi közönség: a kíméletlenül kritikus, nagyszájú, mindent véleményező és megkérdőjelező kamaszok, akiket 80 percen keresztül képesek vagyunk lekötni, mesélni nekik, hatással lenni rájuk. Sokkal értékesebb munkának tartom mindezt, mint udvari(as) színházat csinálni „cringe” felnőtteknek – mondta.
Alapvetően két osztály fér be a Kolibri Pincébe, a rendező szerint minden előadáson jól látható, ki melyik karakterrel azonosul, milyen klikkek vannak a közösségben, hogyan viszonyulnak egymáshoz fiúk és lányok egy adott osztályon belül. Az ifjúsági előadásokat rendszerint először a pedagógusok tekintik meg, ők dönthetik el, szeretnék-e elhozni a gyerekeket az előadásra. Kiss Márton szerint lelkesen fogadták a Kék órákat a tanárok, épp amiatt is, mert az előadás kis túlzással „leveszi a terhet” a felnőttek válláról, hiszen egy kényes témát dolgoz föl megfogható módon. A Kék órák többféle felelősségről is szól, de leginkább a másik érzelmeinek, szexualitásának és határainak a tiszteletben tartásáról.
A darab magyar szövegét a rendező készítette. A Kék órák címről Kiss Márton úgy nyilatkozott: – Fülöp és Juli konkrétan a napnak azon szakaszában találkozik, amikor az ég a legkékebb. A Kék órák kifejezés azt a rövid időt írja le, amikor naplemente után minden szín sokkal élesebb, izgalmasabb és egyben félelmetesebb is A Kék órák leképezi azt az időszakot, amikor két ember közös hullámhosszra kerül érzelmileg. Amikor az ember először szerelmes, akkor valahogy más szűrőn, más szemüvegen keresztül látja a másikat meg a világot. Aztán ez vagy elmúlik vagy nem, de az már egy másik történet – zárta szavait a rendező.
Infó: A Kék órák március 1-jén és 4-én látható legközelebb a Kolibri Pincében, az előadás délután 4-kor kezdődik.
Kiss Márton szerint az előadás az iskolai zaklatás témáját is feszegeti, emiatt is jobb, hogy a kapcsolódó foglalkozás nem műelemzés. – Az egyáltalán nem működik, amikor erőszakkal kihúzzák a gyerek nyelvét, és azt sulykolják bele, amit a felnőttek akarnak visszahallani tőle. Az ilyen foglalkozások eleve halva született helyzetek. Sokkal érdekesebb, amikor egy tehetséges drámapedagógus képes ezer idegszálával rajta lenni a csoporton, figyel a diákokra, valós drámai helyzeteket teremt a drámajáték során, aminek következtében aktívan lehet kérdezni, és vitázni a történetről. Nemcsak a tanárral, de egymással is. – Az előadás fogadtatásáról a rendező megjegyezte: – Alapvetően olyanok a reakciók, amilyenekre számítottunk a próbafolyamat során. Általában komplett osztályok nézik az előadást, nagyon izgalmas látni, ahogy követik a történetet felszabadult röhögések és feszült csöndek közepette.
Kiss Márton személy szerint jobban szereti, amikor kevesebb a felnőtt a nézőtéren, és kizárólag a célközönség nézi, a 13-14 éves korosztály, akiknél az első csók pillanata, a kezdetleges párkapcsolati bénázások és ügyetlenkedések még valódi, vérre menő, komoly drámai téttel bírnak. – Az előadás attól működik igazán, és válik egyszerre viccessé és drámaivá, hogy mi ezt alkotókként komolyan vesszük. A színészek egyenrangú partnernek tekintik a fiatalokat, akik a színdarab során a karaktereikben őszintén megnyílnak és mesélnek saját magukról. Az őszinte, hiteles közlés önmagamról: ez az egyetlen, amivel bárki figyelmét meg lehet ragadni színházban. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy az előadásaimat soha nem a barátaink, ismerőseink nézik, hanem igazi közönség: a kíméletlenül kritikus, nagyszájú, mindent véleményező és megkérdőjelező kamaszok, akiket 80 percen keresztül képesek vagyunk lekötni, mesélni nekik, hatással lenni rájuk. Sokkal értékesebb munkának tartom mindezt, mint udvari(as) színházat csinálni „cringe” felnőtteknek – mondta.
Alapvetően két osztály fér be a Kolibri Pincébe, a rendező szerint minden előadáson jól látható, ki melyik karakterrel azonosul, milyen klikkek vannak a közösségben, hogyan viszonyulnak egymáshoz fiúk és lányok egy adott osztályon belül. Az ifjúsági előadásokat rendszerint először a pedagógusok tekintik meg, ők dönthetik el, szeretnék-e elhozni a gyerekeket az előadásra. Kiss Márton szerint lelkesen fogadták a Kék órákat a tanárok, épp amiatt is, mert az előadás kis túlzással „leveszi a terhet” a felnőttek válláról, hiszen egy kényes témát dolgoz föl megfogható módon. A Kék órák többféle felelősségről is szól, de leginkább a másik érzelmeinek, szexualitásának és határainak a tiszteletben tartásáról.
A darab magyar szövegét a rendező készítette. A Kék órák címről Kiss Márton úgy nyilatkozott: – Fülöp és Juli konkrétan a napnak azon szakaszában találkozik, amikor az ég a legkékebb. A Kék órák kifejezés azt a rövid időt írja le, amikor naplemente után minden szín sokkal élesebb, izgalmasabb és egyben félelmetesebb is A Kék órák leképezi azt az időszakot, amikor két ember közös hullámhosszra kerül érzelmileg. Amikor az ember először szerelmes, akkor valahogy más szűrőn, más szemüvegen keresztül látja a másikat meg a világot. Aztán ez vagy elmúlik vagy nem, de az már egy másik történet – zárta szavait a rendező.
Infó: A Kék órák március 1-jén és 4-én látható legközelebb a Kolibri Pincében, az előadás délután 4-kor kezdődik.
