- Sas, aki repülni tanít

Elmentek a falig, ám a kitűzött célt nem érték el. Mégis sikeres volt a Volán dolgozók sztrájkja. Hogy miért? Mert a munkavállalók többsége a megosztottság és a közöny helyett beállt a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet vezetője mögé. Dobi István azt mondta, ha támogatják, ő elmegy értük a falig a bérharcban. Decemberben még sokan féltek a munkáltatói megtorlástól, januárban már a buszvezetők 80 százaléka támogatta a sztrájkot és Dobit. Mi ez, ha nem irigylésre méltó siker? Néhány tízezer forint volt egyébként a különbség az ajánlat és a követelés között, de ez az összeg egy volánosnál fájón hiányzik a hónap vége felé.

Végül mégis győzött a miniszteri fenyegetés és zsarolás, illetve az, hogy Dobit több társa kitaszítottként kezelte. Hogy jutottak idáig?

Egy állami tulajdonú cégnél normális esetben a bértárgyalás gyakorlatilag kétoldalú. A kormány, illetve az üzemeltető cég, jelen esetben a MÁV-Volán Zrt. áll az egyik oldalon, a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezetek a másikon. A szerepek általában nem keverednek. Az érdekvédők a dolgozók megélhetésével, megbecsültségének hiányával érvelnek, a kormány és a munkáltató pedig ezt az igényt próbálja fékezni. A számok az egyik oldalról egy kicsit felül-, a másik oldalról egy kicsit alábecsültek. Aztán hosszas érvelés után valahol középen találkoznak. Általában.

Az a sajátos helyzet állt most elő, hogy a nyílt összecsapások, sértegetések nem az egymással szemben állók, hanem az elvileg egy oldalt képviselők között zajlottak. Szakszervezeti vezető érvelt azzal, hogy a cégnek nincs pénzes ládája. Más Dobit okoskodónak, felelőtlennek és hazugnak nevezte. Lázár János miniszternek a páholyból kellett kivárnia, hogy mindenki azt írja alá, amit ő diktált. Az egyedül maradt Dobi sarokba szorult. Ha újabb sztrájkot hirdet, azzal kockáztatja, hogy az ő dolgozói maradnak ki a bérfejlesztésből. Mérlegelt, és úgy döntött, a kevesebb most több. De bizony ő lett az a sas, aki nem légy után kapkod, de repülni tanít.