Előre lehet tudni, hogy két ásítás között Polt Péter legfőbb ügyész mivel fogja kommentálni, hogy a Transparency International (TI) szerint az EU-ban Magyarországon érzik leginkább úgy az emberek, hogy egy velejéig korrupt országban élnek. Ugyanazzal amivel tavaly kommentálta. Meg tavalyelőtt. Hogy a korrupcióérzékelési index az nem a felderített korrupciós ügyek egzakt mutatója,hanem csak egy közvéleménykutatás. Mint az, hogy Tóth Gabi énekel szebben, vagy Pápai Joci. Na ugye?Nincs itt tehát semmi látnivaló, lehet szépen továbbmenni.
Vagyis nem. A korrupció 22-es csapdája, hogy minél korruptabb egy rezsim, annál kevesebb a felderített korrupciós ügy. Mint Magyarországon, ahol évek során megtermelődött pár kormányzati vesztegetési ügy –Mengyi, Boldog, Völner, Simonka – közös nevezője, hogy egyik esetben sem a hatóságok rázták a fát, hanem a rothadás és a gravitáció nyomán gyakorlatilag magától potyogott férges a köténybe.
Másfelől Polt ott csúsztat, hogy egy korrupciós index picivel több, mint egy szimpla közvélemény-kutatás. Nemcsak az utca népét kérdezik meg - akik persze lassan már az ötezresről is úgy gondolják, hogy azon Mészáros Lőrinc van a szakállas beat korszakából és nem Széchenyi - hanem például cégvezetőket is. Akik viszont egzakt-pontosan tudják, hogy milyen az, amikor a képviselő úr halszálka öltönyös design-szemüveges slapaja érkezik az alkotmányos költségért, amikor egy óvodafelújítás-közbeszerzés első lépése, hogy el kell vinni a polgármester urat a Maldív szigetekre a babájával, esetleg lövetnek vele egy aranyérmes vaddisznót, vagy amikor a sikeres cégvezető minden létező könyvelési trükköt bevet, nehogy véletlenül túl nyereségesnek tűnjön a vállalkozása. Mivel akkor rájuk vetülhet Szauron szeme – már ahogy a Gyűrűk ura mindent látó főgonosza alapján emlegetik a NER-erőközpontot - és esetleg puszira oda kell adni a cégük negyedét egy narancsszínű maffiózónak.