Legkedvesebb idős barátnőmmel beszélgettem nemrég. Rendszeresen hívjuk egymást, a korkülönbség ellenére sincsenek tabutémák közöttünk. Amit most mondott, az nagyon elkeserítő volt. Arról mesélt, mennyire reménytelennek tartja az életét, a nyugdíját elviszi a rezsi, és a bevásárlás. Már nem tud könyveket vásárolni, mert nem marad rá pénze. Arra pedig nem is emlékszik, melyik évben nyaralt utoljára. A fogait meg kellene csináltatnia, de képtelen félretenni, ahogy a térdműtétjét sem tudja kifizetni. „Be vagyok zárva a négy fal közé, nincs értelme így az életemnek” – mondta. Borzasztó volt hallgatni, ahogy ezt a valamikor életvidám, energikus, irigylésre méltón művelt embert elhagyta az életkedve. Mindez miért? Mert a nyugdíja csak a létfenntartásra elég, arra is nagyon szűkösen. És ő csak egyetlen példája annak, milyen nehéz, sőt, méltatlan helyzetben élnek idős emberek (is). Kiszolgáltatott helyzetükön nem tudnak változtatni, nem sztrájkolhatnak, és országot sem váltanak már. Eközben a propaganda azt harsogja, a kormány szövetséget kötött velük, megbecsüli őket. Mekkora hazugság ez, te jó ég! A hatalom csak fel- és kihasználja őket, mert számít a szavazatuk, hiszen sokan vannak.
Nem véletlen, hogy 2010 óta minden kis nyugdíjtechnikai kérdés politikai tájékoztatás témája lett. Dagályos, önfényező propagandaszöveggel beszélnek az ország vezetői például a törvényben előírt januári nyugdíjemelésről, vagy a novemberi korrekcióról. Pedig a valóság végtelenül lesújtó. Novemberben 3,1 százalékos korrekciót kaptak az idősek, a kormány által 18,5 százalékra becsült nyugdíjas infláció alapján. Csakhogy a valós pénzromlást a következő év februárban közli a KSH. Ha akkor magasabb szám jön ki, nem lesz visszamenőleges emelés. Az a pénz viszont égetően hiányzik sok idősnek. Így volt ez tavaly is, amikor az idén megjelent végső adatok szerint még plusz 1,2 százalék járt volna nekik, de ezt az összesen 60 milliárd forintos tételt utólag már nem kapták meg. Ez a kormány szövetsége. Kihasznál és felhasznál.