Vesztett-e Varga Mihály, vagy éppen a helyére került – ez foglalkoztatja leginkább a kormányzati káderpolitika iránt érdeklődőket. Mivel senki nem lát a miniszterelnök fejébe, meg amúgy is mindegy, a legtöbben legyintenek rá, hogy mi történik odafenn. A pozícióba került embereknek ugyanis egyetlen dolguk van: végrehajtani azt, amit Orbán Viktor megálmodott, legyen szó akár oktatásról, gazdaságról, üzletről, de még az agrárium sem kivétel. Annyi azért leszűrhető az időnként és váratlanul felbukkanó személycserékből, hogy mire gondolhat a mágus.
A mostani, mondhatni belső személycserék inkább hangsúlyeltolódást jeleznek a gazdaságpolitikában, hiszen tulajdonképpen két miniszter egymásnak feszüléséről szólnak.
Így például a kormány mellett működő, és a növekedési, valamint versenyképességi területeket is magába olvasztó, gyakorlatilag mindenható gazdasági kabinet irányítását Orbán elvette a pénzügyminisztertől, és átadta új kedvencének, Nagy Mártonnak. A költségvetés feletti őrködést és a többi kabinet döntéseivel szemben gyakorolható vétólehetőséget pedig megosztotta más bizalmi emberei és Varga Mihály között. Úgy is mondhatjuk, komisszárok kerültek kulcspozícióba, mert – Vargával ellentétben – inkább tekinthetők politikai megbízottaknak, mint fiskális szakembereknek.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter pályája már jó ideje felfelé ível, és most úgy tűnik, mindent megkapott ahhoz, hogy a miniszterelnök növekedési vágyálmát teljesítse. E célnak alárendelhetik a költségvetés forrásait is, nem kizárva, hogy a hiányt ettől függetlenül az uniós elvárási szint alatt tartják. Azon se csodálkozzunk, ha ezek után a döntések indoklását egy-egy, a miniszterelnöktől származó idézettel nyomatékosítják. Hiszen a gondolati azonosulás a következő helycseréig mindenkinek kötelező.