Alapvetően semmi bajom a tetoválásokkal, szerintem mindenki azt varrat magára, amit akar. A kiválasztott szimbólummal együtt ugyanis viseli annak minden következményét – adott esetben a közösség méltó megvetését. A test megjelölésének ez az ősi szokása hagyományosan éppen a közösséghez való tartozást, a társadalmi státuszt jelölte, s csak a legutóbbi időkben vált az egyéni önkifejezés divatos eszközévé. Közismert, hogy az Alpokban talált több mint ötezer éves „jégember”, Ötzi teste lényegében tetőtől talpig tele van absztrakt tetoválásokkal, de hasonló korú egyiptomi múmián is találtak már – nem csak absztrakt, hanem figurális, állatokat ábrázoló – szimbólumokat.
Délkelet-Ázsiában járva magam is csaknem elcsábultam; a 90-es években bangkoki szálláshelyünkön, a Khaosan Roadon – a „hippik utcájában” – tízméterenként volt egy-egy tetoválószalon, és a helyi tetoválóművészek bármilyen kívánságot teljesítettek. Az tartott csak vissza, hogy nem tudtam eldönteni, mit viselnék egész életem során a testemen. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy kihagytam a lehetőséget.
Utóbb ugyanis sokan megbánják, szégyellik ifjúkori botlásukat. Így volt ezzel Károlyi Mihály is; az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata fiatalon épp Délkelet-Ázsiában járva varratta magára az „Ora et Semper” (most és mindörökké) latin szöveget. Ahogy önéletrajzában írja: „Ifjúkori butaságomban ezt a jelmondatot Ceylonban a karomra tetováltattam, amit azóta is bánok.” (Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül. Európa Könyvkiadó, 1982.) Pedig a latin szöveg azt a tőrt díszítette, amelyet a kivégzésére váró első magyar miniszterelnök cellájába csempésztek be, s amellyel Batthyány Lajos súlyos sebet ejtett a saját nyakán, így kerülve el az akasztást (ezért 1849. október 6-án agyonlőtték).
Károlyi kortársa és „utóda”, Horthy Miklós azonban nem szégyellte tetoválásait. A későbbi kormányzó ifjú tengerésztisztként varratott magára egy sárkányt, amelyet fénykép is megörökített. A Horthy alatt szolgáló Egon Erwin Kisch így írt erről: „Életem legszebb tetoválását Horthy admirálison láttam: a zöldben-aranyban pompázó sárkány beborította mellkasa bal felét. Horthy naponta megjelent a polai tengerészfürdőben, és a trikója bal pántját leengedte, hadd lássa mindenki a csodás rajzolatot; körül is vették mindig, fiatal tengerésztiszteknek és fürdővendégeknek magyarázta – megannyiszor csaknem ugyanazokkal a szavakkal – a részleteket.” (Egon Erwin Kisch: Tetoválásaim – Részletek. Forrás folyóirat, 1987/3.) Nem világos, hogy Kisch ugyanarról a tetoválásról beszél-e, amely a Kenderesen fürdőző Horthyt ábrázoló fotón a bal karján látható – bár a sárkányrajz elég egyértelmű. Kisch ugyanis megjegyzi, Horthy „testének még egy másik helyén is volt tetoválás”.
De a Habsburgok is varrattak, mint Kisch írja: „Ferenc Ferdinánd főherceg a jobb csípőjén viselt tetoválást, méghozzá az Egyiptomban védelmező szimbólumnak tekintett ureuszkígyó képét.” Sőt, a meggyilkolt trónörököst épp a tetoválását átfúrva érte a halálos golyó.