Elérkezett a mellékvízmérőnk éves leolvasásának az ideje. Természetesen nyáron, a legnagyobb szabadságolások idején, nehogy valaki véletlenül otthon legyen. Én sem voltam, elvégre nyár van, Balaton. Ám valaki a házból mégis otthon volt, olvasta az értesítést - igaz, intézkedni nem tudott, mert a papíron nem szerepelt a leolvasó elérhetősége, így nem lehetett vele közvetlenül időpontot egyeztetni. Az otthon lévő lakótársnak van viszont kulcsa a lakásunkhoz, lefényképezte hát a mellékvízmérőt, a műanyag plombával együtt, mert csak így fogadható el, és ez így van rendjén. Mennyivel egyszerűbb lett volna ezt közvetlenül elküldenem a leolvasónak! De mivel még határidőn belül voltam, az elkészült fotóval a birtokomban elkezdtem a magyar mintájú online ügyintézést.
Vasárnap: felhívtam a vízműveket. Csak hibabejelentés, de kaptam egy telefonszámot, hétfőn ezen érdeklődjek.
Hétfő: ezen érdeklődtem, kaptam egy másik számot, azon is érdeklődtem. Majd jött az automatába való többszöri bepötyögési kísérlet, de nem fogadta el, mivel kevesebb volt a fogyasztás, mint korábban. Nocsak. Az akkori éves leolvasó a ma legkorszerűbb és tudományosan megalapozott rekeszizom technikás eljárással (értsd: hasra ütés), amennyit gondolt, felírta, elküldte, rögzítették, kifizettem. A hozzá tartozó csatornadíjjal együtt.
Következett a vízművek honlapja, de hasonló ok miatt ott sem sikerült az adatrögzítés. Mély levegő, telefon a vízművek ügyfélszolgálatához, a hölgy lépésről lépésre elmondta, hogy mit kell keresni, megnyomni, találni, kitölteni, hova csatolni, nem vagyok robot pipálni, adatszolgáltatással kapcsolatosan mindent elfogadni, stb. Kitöltöttem, kipipáltam, csatoltam, elfogadtam, elküldtem, megnyugodtam.
Kedd: iktatószámos válasz, szíveskedjek a díjbeszedő céghez fordulni, ők a számlázók. A linket azért megadták. Kattintás, kitöltés, ha többletköltség van, azt kötelezően tudomásul venni, képet csatolni, küldeni. Sikerült. Automata válasz, fogadták. Ügyintézés tizenöt–harminc nap. Merem remélni, hogy ha többletköltség lesz, aminek fizetését kötelezően el kellett fogadnom, akkor azt a korábbi kreatív leolvasóra terhelik, vagy maga a cég állja.
De azért újabb e-levél a vízműveknek. Kérdésem: ugyan miért nem ők küldték tovább az adatokat a díjbeszedőnek, mivégre ez a levelezés? Fogadták, láss csodát, még válaszoltak is:
„….A fenti elkülönített felhasználói helyre vonatkozóan, az Ön által csatolt fénykép alapján, a mérőállást rögzítettük. A fenti adatokat a Díjbeszedő Holding Zrt. részére továbbítjuk, a vonatkozó számla kézhezvételéig szíves türelmét kérjük. Az esetleges kellemetlenségekért szíves elnézését kérjük.” Korrekt, elegáns. Továbbá mindenki, akivel beszéltem, hihetetlenül segítőkész és udvarias volt. Tulajdonképpen már ennek is lehet örülni.
De egy komplett délután, sok kitöltési kísérlet, megszámlálhatatlan e-mail, egy fél délelőtt, egy másik fél délután, valamint rengeteg telefon ment rá arra, amiért a derék leolvasó - ha már nem talált otthon - "jót akart", azaz megbecsülte a tavalyi fogyasztást, és kicsit túl is teljesített.
Az állapot még nem egészen nyugati, ám kicsit még keleti. Amolyan „c’est la zsízny”.